RSS
|
|
|
 Aryadeva das 1994-ben, mikor elvégeztem a szakmunkásképző iskolát, a szabadság utáni vágy elhatalmasodott rajtam. A bulikat, koncerteket és mindenfajta szórakozási lehetőséget kihasználva mindenáron a boldogság érzésében akartam fürödni. Így jött az alkohol és később a drogok. Ezt láttam a társaimtól, akik mind boldognak tűntek. Először a könnyű, majd később a nehezebb drogokhoz is hozzányúltam. Eltelt egy-két év és a komolyabb rendőrségi ügyeim már nem a felhőtlen boldogságról árulkodtak. Sőt egy féléves drogelvonó kúra is további jeleket mutatott a valóságról. Ekkoriban - 1995-ben - találkoztam a Krisna tudattal Egerben. Az egyik barátom eljött hozzám, és mondta, hogy menjek vele, nézzünk meg valami Krisnás programot. Nem tudtam mit jelent az egész. Egy újabb kihívás - gondoltam - és kaptam az alkalmon. Egy második emeleti lakásba mentünk, ahol egy lány beszélt a Krisna tudatról. A lány arca ragyogott a boldogságtól. Előadásokat tartott, főzött és foglalkozott a hozzám hasonló korú fiatalokkal is. Úgy éreztem megtaláltam amit kerestem. Pár embert ismertem, így nem volt nehéz beilleszkedni. Lassan elkezdtem reggel fél ötre járni. A fiúk az egyik, a lányok a másik szobában japáztak. Később kicsinek bizonyult a lakás és egy nagyobb házba - a mostani templomunkba - költöztünk Eger belvárosába. Később a vágyaimra hallgatva újra elkezdtem csavarogni a nagyvilágban. Ez először nektárnak tűnt de később méreggé változott. Közben megismerkedtem egy lánnyal, és így már ketten éltük meg mindezt a szenvedést. Egyszer takarítás közben egy szekrény mélyén talált pár könyvet és képet. Letörölgette őket és utána kérdőre vont: Mik ezek? Zavartan mondtam hogy voltam krisnás is. Erre ő: Menjünk nézzük meg őket! Én: Na jó, de nem leszek krisnás! Így mentünk el egy vasárnapi programra 2003 januárjában. Azóta itt vagyok, a lány pedig a feleségem lett. Engem 2005 őszén Srila Sivarama Swami Maharaja felavatott. A feleségemmel együtt könyveket osztunk. |
|
 |
|
||||||
