RSS
|
|
|
 Srinivasa Acarya das 1995-ben láttam először bhaktákat az utcán könyvet osztani. Próbáltam mindig kikerülni őket. Ebben az időben a munkám mellett harcművészetekkel foglalkoztam, és a tréningek mellett tanulmányoztam a buddhizmus és a taoizmus tanításait. Nagy hatással voltak rám a keleti filozófiák és így egyre vonzóbbá vált az az életmód, amit a szerzetesek gyakorolnak. Miközben végigjártam egy pár egyházat, hogy kik hogyan gyakorolják a vallásukat, vagy hogyan élik a szerzetesek az életüket, édesanyámat többször megállították a Krisna-hívők, és adtak neki egy pár könyvet ajándékba. Ezeket a könyveket csak felraktam a polcra és nagyon ritkán vettem elő, akkor is a színes képek miatt. Egyik este miután vége volt az edzésnek, egy akkori rockzenész, akit a városban mindenki ismert, hallotta, hogy jógáról, meditációról, lélekvándorlásról beszélgetünk. Megkérdezte, hogy nem olvasnék-e el egy könyvet, amit ő most olvasott ki. Ez a könyv az Önmegvalósítás tudománya volt. Próbáltam úgy gondolkodni, hogy ez elrendezés, így elolvastam a könyvet. Természetesen minden kérdésre választ kaptam, amire eddig sehonnan sem kaptam meg. Egy pár héttel később miután rendszeresen találkoztam a zenész fiúval (akit most Gunagrahi Prabhunak hívnak), és egy pár könyvet kiolvastam, megkértem, hogy vigyen el e legközelebbi Krisna templomba, hogy megnézzem, miről írnak ezek a könyvek. Ez a pécsi központ volt, ahol az első program után úgy döntöttem, ez az amit keresek, és egy pár hónap vizsgálódás után megkérdeztem, hogy tudok-e valamit segíteni a templomban. Mindez 1997 februárjában történt. Ekkorra már felszámolták a céget, ahol dolgoztam, és a klub is megszűnt, ahol a harcművészeteket gyakoroltam, így nem maradt semmi visszatartó erő ahhoz, hogy beköltözzem a templomba. Sőt a szüleimmel jobb kapcsolatom van most, mint amilyen régebben volt. 2005 -ben Egerbe költöztem. Jelenlegi szolgálatom a könyvosztás. |
|
 |
|
||||||
