RSS
|
|
|
 Nitya sakhi devi dasi Gouranga! A nevem Nitai Prema devi dasi. 2001 áprilisában kezdődött el az igazi életem. Azért fejezem így ki magam, mert számomra az élet a krisnások között az igazi életet jelenti. Gyermekkoromtól kezdve hittem egy szinten Isten létezésében. Néha elmentem a templomba, vagy a helyi temetőbe gondolkodni a létezésünk értelmén. Nem igazán jöttem rá az igazságra. Imádkoztam, verseket írtam, "nagy koponyák" találgatásait olvastam a lét titkairól. Később művészeti iskolába jártam, ahol azt terveztem, hogy egy olyan emberré, művésszé fogok válni, aki az alkotásain keresztül üzen az embereknek építő, magasztos tanításokat. Az egyetlen probléma ezzel csak az volt, hogy igazán magam sem tudtam mit kell átadni, tanítani az embereknek. Reménykedtem benne, hogy egyszer csak rájövök majd, vagy megnyilvánul az alkotás közepette. Más szavakkal sokat spekuláltam, de nem jött a "nagy tudás". 2001-ben éppen terveztem a főiskolás életemet, amikor becsapódott az életembe egy lelki meteor. Meteornak nevezem, mert szétrobbantotta minden anyagi tervemet az élettel kapcsolatosan, és fekete is volt. A címe: Az önmegvalósítás tudománya, A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupadától. Egy kicsi fekete borítójú könyv, rajta egy kép Krisnáról. Egy házibulin voltam és egy filozófia szakos egyetemista fiúval beszélgettem arról, hogy épp egy buddhista könyvet olvasok és lehet, hogy el kéne vonulni egy ilyen kolostorba meditálni. Azt mondta, hogy ne menjek el buddhistának, és különben sem olyan jó fajta az a könyv amit olvasok, nem tűnik komolynak. Épp nálam volt. Megnézte és azt mondta, hogy olyan kis szedett-vetett könyv ez - egy folyó van a borítóján - ez nem egy olyan komoly filozófiai könyv. Ha akarod adok neked egy komolyabbat - mondta. Másnap elmentem hozzá a könyvért. becsöngettem és kijött a meteorral a kezében. Hazasiettem és még aznap elkezdtem olvasni. Emlékszem, ahogyan haladtam a könyvben, azt éreztem, hogy minden oldal simogatja az elkínzott, kiváncsi elmémet. A legjobban az tetszett benne, hogy nem kell húst enni, mert én vegetáriánus voltam már pár éve és emiatt sokan cikiztek. Minden benne volt ami a buddhizmusban, de a lélek véső céljaként egy sokkal édesebb, boldogabb, színesebb cél volt meghatározva. Két nap múlva megkerestem a legközelebbi Hare Krisna központot, ami Debrecenben volt. Nagyon kedvesen fogadtak, beszélgettek velem, válaszoltak a kérdéseimre. Kértem őket, hogy ha lehet engedjék meg, hogy én is kipróbáljam a szerzetes életet. Kissé vonakodtak, hogy hirtelen ezzel jövök. Azt mondták, hogy legalább még pár hétig csak járjak hozzájuk és ha még mindig így gondolom, akkor lehet. Aztán két hét múlva megengedték, hogy beköltözzek a Krisna templomba. Biztosan felmerült valakiben, hogy "de hát akkor mi lett az iskolával, a tervekkel?" Erre azt mondom, hogy sokkal szebb valóságot kaptam így, mint amit akkor tervezni, vagy elképzelni is tudtam. Filozófia, művészet, az emberek tanítása a valódi igazságokról, fejlődés, szeretet, Isten. Ezt az életet kaptam, és ezt kipróbálhatjátok ti is. Gouranga! |
|
 |
|
||||||
