RSS
|
|
|
 Caitanya das A Krisna-tudatot azért választottam, mert nem volt semmiféle más alternatívám. Semmilyen más vallással nem álltam kapcsolatban, nem ébredt fel a vonzódás egyik iránt sem. Egyáltalán nem akartam vallásos lenni, a legkisebb mértékben sem érdekelt sem a vallás, sem semmiféle ezoterikus vagy misztikus filozófiai irányzat. A Krisna-tudatot a bhakták miatt választottam , akikkel találkoztam. Nagyon-nagyon vonzó embereknek találtam őket, nagyon megszerettem azt a kis közösséget, és azt gondoltam, hogy ha ahhoz hogy ide tartozhassam, az kell, hogy krisnás legyek, akkor krisnás leszek. Labanga, Baladeva, Nalini, Mahajana - ők voltak azok, akikkel szerettem együtt lenni. De nem győztek meg, hihetetlenül nem érdekelt a filozófiájuk. Vettem egy Bhagavad-gítát, mert láttam hogy annyira szeretnék eladni és megtetszett a könyv: szép volt, vastag volt, volt benne szanszkrit szöveg, és egész izgalmasnak tűnt. Elkezdtem olvasni, és jól is kezdődött - föláll a két sereg, fújják a kagylókürtöket, fölajzzák az íjakat, és Arjuna még megnézi, hogy kik gyűltek össze, és aztán leroskad a szekérre és elkezd sírni. Második fejezet: ekezdtek valamiről beszélgetni. A másodikat félig-meddig elolvastam, előrelapoztam a harmadikra: dumálás. Nem is olvastam el a harmadikat. Negyedikben: dumálás. Nyolcadikban: dumálás. Tizenhatodikban: dumálás. Mondom, milyen könyv ez? Hagyjanak békén! Semmi csata, semmi háború, semmi cselekmény, csak a szöveg! Utána még évekig nem olvastam el a Bhagavad-gítát, csak valamikor katonaság után, amikor a templomba költöztem. Az Úr Caitanya tanítása volt az első könyv, amit komolyan elolvastam, kijegyzeteltem, és megpróbáltam megérteni, miről szól. Nem értettem belőle semmit, vagy majdnem semmit, s az, hogy higgyek Istenben, mint személyben, még sok évig tartott. Addig, amíg megértettem, hogy létezik Isten. Emlékszem, hogy nagyon sokáig nem mertem megkérdezni, hogy mi a helyzet az evolúcióval. Mert tudtam, hogy az ember a majomtól származik, és a megfelelő folyamat által, ugye, kifejlődött, és azt meg már valahogy sejtettem, hogy a Krisna-tudat filozófiájában ez nincs benne, és ha azt mondják nekem, hogy az embert Isten teremtette, így egészben, ahogy van, és nem a majomtól származik, akkor saját magam számára is nagyon komolyan megkérőjeleződött volna, hogy hova is jöttem. Így aztán nagyon sokáig nem mertem rákérdezni az egész evolúciós témára. Szóval sokáig úgy voltam krisnás, hogy nem hittem Istenben. Nem voltam Krisna-hívő, csak krisnás. |
|
 |
|
||||||
