RSS

Sivarama Swami: Fizika és metafizika
2006. május 23.


A materialista felfogás szerint az anyagon kívül semmi nem létezik. Sivaráma Szvámi szavai - amelyek eredetileg egy előadás formájában hangzottak el - egy olyan világnézet alapjait vázolják fel, amely az anyagon túli létezőket is realitásként kezeli.

Newton az almafa alatt ült, nézte az ágon lógó almát, majd empirikus és intellektuális módon próbálta megérteni, hogy mi az az erő ami vonzza és ami miatt leesik. Egy ilyen esetben kísérlettel és intellektuális spekuláció útján értjük meg a fizika törvényeit. A védikus folyamat viszont más. Ott nem ezeken van a fő hangsúly, hanem azon, hogy a Védákat tankönyvekként kezelik és tökéletesnek tekintik. Miért? Mert ezek szentírások, és mint ilyenek, a Teremtőtől származnak. A Teremtő az eredeti fizikus, Ő tervezett és teremtett mindent. Tehát nincs jobb módszer arra, hogy megismerjük a világ működését, mint ha az eredeti személyhez fordulunk. Ez a két módszer létezik tehát: saját erőfeszítésemből próbálom megérteni a valóságot, s a világ működését magam körül, vagy pedig a Teremtőhöz fordulok, aki személyesen magyarázza el mindezt. Ha kiindulásként elfogadjuk a Teremtő létezését, aki mindent megtervezett, akkor sokkal könnyebb és biztosabb módszer Tőle megismerni a természet törvényeit, mint saját kísérletezést folytatni, mert ez az utóbbi empirikus módszer, vagyis az érzékszerveink korlátaihoz van kötve.


Ez a különbség a keleti és a nyugati episztemológia között. Hogyan lehet ismerethez jutni? Két módszere van ennek: az egyik folyamatnál az ismeret alászáll, míg a másiknál saját erőnkből haladunk felfelé. Ez utóbbi kísérleti. Nem feltétlenül rossz, itt is tudáshoz jutunk, de ennek komoly akadályai vannak. Szeretném összefoglalóan bemutatni azokat az előfeltevéseket, melyek nem csak a fizikát határozzák meg, hanem általában jellemzőek a nyugati tudományra. Ezek az előfeltevések (akadályok) valójában a nyugati tudományos hit alapjait jelentik:

1. A Földön megismert törvényszerűségek alkalmazásának hátterében az a felfogás húzódik meg, hogy azok mindig és mindenhol igazak az univerzumban, vagyis általánosak. Így gondolkodunk: "ahogyan ezen a bolygón működik egy törvény, hasonlóan működik bárhol másutt is." Bár e feltevés nem bizonyított és egykönnyen nem is igazolható, alapigazságként fogadjuk el. A törvények általánosítása tehát nem más, pusztán hit.

2. Úgy véljük, hogy a világ megérthető, s hogy képesek vagyunk kísérletekkel, megfigyelésekkel valós ismeretekhez jutni. Ez sem egyéb, mint hit. Kezdhetném akár az ellenkezőjével is: akárhogyan is tanulmányozom a világot, sohasem tudom megérteni. Itt Nyugaton viszont abból indulunk ki, hogy "igen, a világ teljes mértékben megismerhető".

3. Azt mondjuk, hogy a világ nem csupán megérthető, hanem a megfigyelések a matematika nyelvén, képletekkel is kifejezhetők, s ezek egyszerű magyarázatot tudnak adni a megfigyelt dolgokra. Tehát minden, ami körülöttünk zajlik, nagyon egyszerűen megmagyarázható és leírható képletek segítségével. Ezért keresik a tudósok azt az univerzális képletet, amellyel mindent le lehet majd írni. Leon Lederman, a bataviai Fermi Országos Részecskegyorsító Laboratórium igazgatója azt mondja: "Reményeink szerint a teljes világegyetem értelmezhető lesz egyetlen egyszerű képlet segítségével, amit akár a pólónkon is viselhetünk majd." Még maga Einstein is azt hitte, hogy az E=mc2 képlet mindent meg tud majd magyarázni. A későbbiekben figyelembe kellett venni a kvantummechanikát is, amelyre ez a képlet már nem volt elegendő, így újabb képletekkel gazdagították a leírásokat. Tehát e harmadik hiedelem szerint képesek vagyunk a valóságot egyszerű képletekkel megmagyarázni.

Ez a három alapfeltevés alkotja a fizika és minden más kísérleti tudomány hitalapját.

Ejtsünk néhány szót a fizika és más empirikus tudományok filozófiájáról. A fizika alapfilozófiájának megismerésével megérthetjük, hogy mi a fizika célja. A valóságot, a körülöttünk levő világot próbáljuk megérteni - ezt jelenti a fizika. Az "anyag" és a "tudat" a világban tapasztalható két dolog filozófiai terminusai. A tudat helyett használhatom a lélek, illetve a szanszkrit atma kifejezést is. Ebben a világban tehát ez a két dolog tapasztalható: az anyag és a tudat. Maradjunk meg a "tudat" kifejezésnél, mivel ez általánosabban használható a lélek vagy az elme helyett. Az anyagban, a durva anyagban, például egy asztalban nincs tudat, bennünk viszont van. Hogy hol található a tudat forrása a testben, és hogy egyáltalán honnan származik, az már más kérdés.

A tudósok már nagyon régóta próbálnak magyarázatot találni a kettő kapcsolatára. Az anyag-tudat problematikája a filozófia egyik központi kérdése. (A matematikus René Descartes például dualisztikus magyarázatot adott kapcsolatukra.) Mivel e két dolog építi fel a létező valóságot, voltaképpen a fizikának is az a célja, hogy magyarázatot találjon a köztük lévő viszonyra.

A kérdésre adott válaszok három lételméleti rendszer körül csoportosulnak. Az egyik teljesen különböző létezőnek tartja őket - ezt nevezik dualizmusnak. A monizmus szerint viszont e két dolog nem más, mint eltérő megvalósulása ugyanannak a létezőnek. A harmadik magyarázat pedig az üresség filozófiája, ami azt mondja, hogy minden dolog (az anyag és a tudat egyaránt) a semmi megnyilvánulása - ez a nihilizmus. A nihilizmus végső soron megegyezik a buddhista létfelfogással, ami abból indul ki, hogy minden, amit látunk - akár anyag, akár lélek (tudat) - a semmiből származik. A modern tudomány a második megoldást választja, vagyis a monizmust, aminek további két változata létezik: (a) minden anyag, és a tudat pusztán az anyag kombinációjából származik, vagy (b) minden tudat, és az anyag csak a tudat átalakulása. Az empirikus tudomány a monizmus első változatára épül - ezt nevezik materializmusnak. Tehát a materializmus szerint minden csak anyag, és amit a valóságban tudatként tapasztalunk, nem más, mint az anyag átalakulása. A második változatot idealizmusnak, vagy szolipszizmusnak nevezik. Tehát a három válaszlehetőség:
1. Dualizmus.
2. Monizmus: a) Materializmus; b) Idealizmus.
3. Nihilizmus.

A materializmus szerint a létező valóságban mindent meg lehet magyarázni az anyag segítségével és nincs is másra szükség. Láthatjuk, hogy ez is csak egy alternatíva, egy tetszőleges választás a három lehetőség közül - mindamellett, hogy már eleve három, hiten alapuló előfeltevésen nyugszik. Ma már vannak olyan tudósok, akik felismerik, hogy materializmusuk nem képes teljes magyarázatot nyújtani a világ jelenségeire. Főleg a kvantummechanika területén, a szubatomikus részecskék viselkedésének leírásánál. Ekkor már nem elég a puszta anyagi szint. A kvantummechanikai számításoknál sokan figyelembe veszik ezt. Még egy tényezővel számolnak: a megfigyelést végző személy tudatával. Egyre több ilyen irányú kísérletet végeznek. Például egy szubatomikus részecske pályáját - azt, hogy jobbra, balra vagy egyenesen haladjon - a megfigyelő befolyásolni tudja a tudatával. Sőt, manapság néhány fizikus szaktekintély komolyan gondolkodik azon a lehetséges változaton, hogy minden megmagyarázható a tudat segítségével.

A mai fizika a materializmus kategóriájába sorolható, mivel alapját az anyag képezi, és magyarázataiban csak az anyagra épít. Mi a legkisebb anyagi részecske? Ez az "atom". (A védikus szemléletmódban az atom fogalma széles jelentéssel bír, mivel hozzá tartoznak az ún. világépítő elemek is). A fizika hozzáállása szerint, ha részletesen vizsgáljuk az atomokat és mindent megértünk velük kapcsolatban, akkor teljesen megismerjük a körülöttünk létező világot. Persze ez a fajta logika nem csak a fizikában használatos; hasonló gondolkodásmód jellemzi a kémiát, a biológiát, a matematikát stb. is. Ezek a tudományok is a fentiekben említett három előfeltevésre épülnek, valamint arra a nézetre, hogy pusztán az anyag tanulmányozásával képesek leszünk mindent megérteni. Ez a nyugati tudomány alapfilozófiája.

Gyakran, amikor vallásról esik szó, az a vád merül fel, hogy az csupán ostoba hit. Az eddigiekben kifejtettek rávilágítanak a nyugati tudomány helyzetére. Alapjait tekintve teljes mértékben csak a hitre épül, hiszen az is hit, hogy ezzel a szemléletmóddal mindent meg tudunk magyarázni. Amikor valaki egy adott felfogásra épít, akkor a világot természetesen ezen a felfogáson keresztül szemléli, még akkor is, ha a dolgok esetleg másképp történnek a valóságban.

A védikus tudomány, mint már említettem, eltér a nyugatitól. Nem empirikus tudomány, nem kísérleteken alapszik, hanem a Védákon keresztül nyilvánul meg. A Védák másképpen magyarázzák a dolgokat. Az anyagot és a tudatot egyaránt létezőnek, egymástól különbözőnek és egymással kölcsönhatásban állónak írja le a védikus irodalom. A kettő kölcsönhatását egy Legfelsőbb Irányító, Isten biztosítja.

Hogyan értjük meg a világot, amelyben élünk? Igen, vannak atomok, és ezeket tekinthetem a világot felépítő legkisebb anyagi építőkőnek. A Védák másképpen írják le az atomokat, mint amit mi kísérletileg tapasztalunk. Az atomok részeként öt fő elemet sorolnak fel: éter, levegő, tűz, víz és föld. Ez nagyon hasonlít ahhoz a fogalomrendszerhez, amit a középkori tudósok használtak. A fenti öt elem alapján próbálták az anyagi világ felépítését megfejteni. Ezek a fogalmak nem kimondottan azokat az elemeket képviselik, melyeket mi értünk alattuk. Például a "tűz" nem csak egy gyertya lángját jelenti, hanem a hőt, a fényt és az elektromágnesességet is magában foglalja. Persze beletartozik a gyertya lángja, de ugyanúgy a gyomor tüze (az emésztést segítő hő) is. Az itt felsoroltak, összességében véve mind beletartoznak ebbe az eredeti "tűz"-fogalomba.

Ezen öt elemnek (éter, levegő, tűz, víz, föld) több kombinációs változata létezik. Hányféle módon tudnak egymással kombinálódni? Öt faktoriális (5!), azaz 5x4x3x2x1=120. Szóval százhúsz kombináció létezik, melyek a periódusos táblázat vegyelemeivel azonosak. Mióta én iskolába jártam, azóta már sokat változott a Mengyelejev-táblázat. Az ebben felsorakoztatott elemek száma szintén megközelíti a százhúszat. Lehet, hogy eddig nem fedezték fel mindet, de a Védák leírásaiban - a valódi fizikában - összesen százhúsz ilyen elem van. Amikor az éter, a levegő, a tűz, a víz és a föld elem más-más módon kombinálódik egymással, létrejönnek a különböző atomok - a hidrogén, a hélium és így tovább. Ezek pusztán ebből az öt elemből származnak. Ilyen módon létezik és jön létre, tehát az anyag, amit a világunkban észlelünk. Ez az ún. durva anyag.

A durva anyag mozgása, kölcsönhatása egy másik tényező jelenlétének a függvénye. Magától nem képes megfelelő módon kombinálódni (ugyanis semmi sem történik önmagától). A tudat jelenléte szükséges hozzá. A tudat teljesen eltér az anyagtól. Ennek érzékeltetésére a faasztal és a kertben élő tölgyfa példájára utalok. Mi a kettő között a különbség? Honnan származik az élet a fában, és miért nincs élet ebben az asztalban? Vagy honnan lehet tudni, hogy az él? Mi a bizonyíték arra, hogy az él, ez meg nem? Az, hogy növekszik, vagyis jelen van benne egy élőlény, aki él. Mi ez az élőlény? Honnan származik az élőlény? Miért kombinálódik megfelelő módon az anyag? Miért nő a fa? Ebben az asztalban nincs tudat, abban a fában viszont van. Tudja, hogy merre kell nőni, nem ferdén nő. Tudja, hogy merre van a Nap, ezért felfelé nő. Lehet, hogy másféle tudata van mint nekünk, de ennek ellenére szintén rendelkezik valamilyen tudattal, és amíg a tudat jelen van, addig nő. Amint kivágjuk a fát, eltűnik a tudat és a növekedés megszűnik.

Tehát ebből is látszik, hogy a tudat egy másik elem, és meg lehet különböztetni a többi anyagi elemtől. Amikor valamilyen úton az anyagot tanulmányozzuk - akár a védikus folyamat segítségével, akár más módon - mindig a százhúsz különböző elemet és az ezek kapcsolatából létrejövő molekulákat fogjuk vizsgálni. Ennél a százhúsz elemnél nem tapasztaljuk a tudat jelenlétét. Noha a fában a szén a legfőbb alkotóelem, mégsem mondhatjuk azt, hogy a szén a tudat forrása. Az elemek önmagukban nem tudatosak. Itt már a biológia területére értünk. Honnan származik az élet? Ha azt mondjuk, hogy az anyag az oka minden létezőnek, akkor hogyan hozza létre az anyag a tudatot? Mi ennek a magyarázata? A szénben, nitrogénben, foszforban nincs tudat. Akkor hogyan lehetséges, hogy kombinálódásuk során viszont megjelenik?

Az egyik lehetséges válasz az, hogy magukból az elemekből ugyan hiányzik, de bizonyos kombinációjukban létrejön a tudat. Ez jó válasznak tűnik, ám létezik egy alapvető filozófiai törvény, amit a tudományos kutatás területén gyakran alkalmaznak. Ez az ok-okozat törvénye, és ennek alapján vitatható a fenti megállapítás. Az ok-okozat törvénye szerint az okozatban nem lehet több, vagy olyan tulajdonság, amely nincs jelen az okban. Bölcseleti úton tehát arra a következtetésre jutunk, hogy a teremtettben nem lehet más vagy több tulajdonság, mint magában a teremtőben. Ennek alapján - bármilyen kombinációjukat is hozzuk létre - az elemekből nem származhat tudat.

Ez viszont szemben áll az empirikus tudománnyal, amely szerint az elemeknek létezik egy olyan kombinációja, egy olyan megfelelő elrendeződése, amikor kialakul a tudat. Ezzel már a biológia foglalkozik: hogyan lehet életet létrehozni? A szerves és szervetlen vegyületek vegyítésével, kombinálásával próbálkoznak. Ha viszont az elemekben nincs tudat, akkor az ok-okozat törvénye szerint nem számít, hogy milyen kombinációban vegyítem őket össze, sohasem lesznek képesek tudatot létrehozni, mivel e tulajdonság hiányzik belőlük. Ezért hozzá kell adni még valamit, ami kívülről, s nem a felsorolt elemekből származik, és ami választ tud adni arra, hogy miből nyilvánul meg a tudat. Ezt a "valamit" léleknek nevezzük, de használhatom helyette a szanszkrit atma kifejezést is. A lélek az eddigiektől eltérő elem (ezért a 121. elemnek nevezhetjük), amely magyarázatot tud adni a tudat létére. Az anyagi elemeknek ok-okozati módon való vizsgálata nem ad választ arra, hogy honnan származik a tudat, ezért léteznie kell egy másik elemnek, amely ha összekapcsolódik az anyagi elemekkel, megjelenik az anyagban a tudat.

Sivaráma Szvámi





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future