RSS

A tudat alatt - Egy ateista önéletrajza
2006. augusztus 31.


Egy isten háta mögötti faluban születtem, így hát jóformán az egész gyerekkoromat isten szabad ege alatt töltöttem. Édesapám - isten nyugosztalja - szorgalmas parasztember volt, isten tudja miért, anyámat választotta feleségének. Na, mert hogy az isten nem ver bottal... Nem volt persze rossz asszony, csak hát kicsit elkésett, mikor isten a szépséget osztogatta. Néhányszor istenhozzádot is akartak mondani egymásnak, de hát amit isten összekötött, azt ember nem választhatja el.

Mit ad isten, az első három gyermekük mind fiú lett, a negyedik meg leány. Engem megvert az isten, mert a fiúk közt a harmadik voltam, akit mind a két nagyobbik ütött. Persze amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, úgyhogy isten segedelmével néha én is helybenhagytam őket. Szegények voltunk, keveset ettünk, azóta nekem a hasam az istenem. Isten őrizzen az éhezéstől!

Isten tudná megmondani, mikor jutott először eszembe, hogy tanulnom kellene. Tizennégy éves koromra már biztosan elhatároztam, hogy beköltözöm a városba, és tanult ember leszek. De hát ember tervez, isten végez, meg hát nehéz az istennel ujjat húzni. Csak tizennyolc éves koromban tudtam azt mondani a szüleimnek, hogy "isten veletek". Ők elengedtek, hogy menjek isten hírével, és megadták nekem egy istenverte városi rokonnak a címét. Eleinte még azt gondoltam, hogy most megfogtam az isten lábát, de ez az ember annyit se mondott, hogy "isten hozott". A pénz volt az istene. Felvett ugyan titkárnak az irodájába, de istennek hitte magát, és ha hibáztam, istentelenül káromkodott. Uram isten, mit kellett kiállnom! Gondoltam, hogy ha majd meggazdagszom, akkor otthagyom, de bizony a városi élethez az isten pénze se elég. Nem ment csak úgy, adj uram isten, de rögtön. De hát segíts magadon, az isten is megsegít! Hamarosan felvitte az isten a dolgomat, mert tudj' isten miért, de felvettek egy másik hivatalba, pedig nálam okosabbak is voltak a jelentkezők között. Mindegy, legyen meg az isten akarata - gondoltam -, kinek isten hivatalt ad, észt is ad majd hozzá.

Aztán meg igen elkezdte fúrni az oldalamat, hogy kit fog egy életre mellém rendelni az isten. Uram bocsá', volt néhány kisebb kalandom azelőtt is, majd pedig megházasodtam. Isten a tanúm, hogy olyan lagzit még senki se látott! "Isten-isten!" koccintgattunk egész reggelig. Az én áldott jó feleségem az isten ajándéka, hogy az isten áldja meg. Legalábbis pár évig ezt gondoltam. De ezt a nőt az isten se tudná elégedetté tenni. Isten látja lelkem, hogy mindig próbáltam vele türelmes lenni, de néha nagyon kihozott a sodromból, hogy az isten verje meg. Olykor-olykor meg is kellett fegyelmezni, isten bocsássa meg.

Az első kocsimat ellopták - isten adta, isten elvette. De hát az isten szeme mindent lát, meg feljelentést is tettem a rendőrségen, úgyhogy isten tudja hogyan, de megtalálták a tolvajt. Isten fizesse meg a segítségüket - én úgyis adózok eleget. Még vagy tíz évig jártam azzal a Ladával, a végén már olyan volt, mint egy istenverése. Hogy mi tartotta egybe, annak csak isten a megmondhatója. Végre három éve sikerült egy Audit vennem - úgy megy, mint az istennyila. Ennél rosszabb márkát már sose veszek, isten engem úgy segéljen.

A rendszerváltozás engem egyáltalán nem zavart meg. Add meg a császárnak ami a császáré, az istennek, ami az istené, akkor békén hagynak. Gondolkodásomat nézve pedig isten bizony gyakorlatias ember vagyok: azt hiszem el, amit látok. Isten ments, hogy egy embernél magasabbrendű lényben higgyek! A "teremtőről", meg "mindenható úrról" szóló elképzelésnek szerintem semmi köze a valósághoz. Egyszerűen említésre se méltó.

írta: Isvara Krisna das





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future