RSS

Magzathangok
2006. augusztus 12.


- Anyu... anyu, hallasz?

- Mi az, ki suttog?

- Én vagyok, a fiad, a méhedben. Nem akarok kiabálni, nehogy Apu felébredjen.

- Nem ébred fel, úgy alszik, mint a bunda. Különben sem hallhat... tulajdonképpen azt sem értem, én hogy hallom meg, amit mondasz.

- Ha az ember nagyon akar valamit mondani, akkor a másik meghallja. Szóval csak azt akartam közölni, hogy hallottam a tegnap esti beszélgetéseteket, és vártam, hogy talán az én véleményemet is megkérdezitek, hogy életben akarok-e maradni. De ez eszetekbe se jutott.

- Jaj, kisfiam, tudod, ez egy nehéz döntés. A gyerekek ezt nem érthetik.

- Az biztos. Főleg, ha megöltök, akkor biztos nem fogom tudni megérteni.

- Nem ölésről van itt szó, csak egy kis műtétről...

- Köszönöm szépen! Neked "csak egy műtét". De ENGEM akartok kiműteni! Ki akarsz kapartatni, mint a dinnyét a héjából. Undorító. Ha nem lennék ezzel a zsinórral hozzád kötve, bizonyisten letagadnálak.

- Jól van, na. Ne haragudj, de nem terveztünk téged. Tudod, olyan hirtelen történt aznap este minden, nem gondolkodtunk.

- Tudom... Ott voltam. Mint örök lélek már ott voltam, és a fogantatáskor költöztem a testedbe. Gondoltam, itt nyugi lesz. Erre nesze neked...

- Hidd el, én nem bánnám, ha megszületnél, de ő, az apukád, vagyis a majdnem-apukád nem akarja.

- Persze, biztos jobban szeret meccset nézni, mint pelenkázni. Az élvezet az jöhet, felelősségvállalás meg semmi. Ismerem a fajtáját.

- Értsd meg, ő nagyon felelősségteljes. Azt mondja, hogy nem lenne elég pénzünk rád.

- Igen? És ezt a szemembe is merné mondani?

- Persze, biztosan.

- Akkor engedj megszületni! Egy kis beszédem lenne vele. Például, hogy a legutóbbi bulizás árából hány hónapig tudnék vígan elélni? Na, és ha az ő apja megöregszik, és sokba fog kerülni, akkor őt is likvidálja?

- Ne bántsd őt, kérlek, nagyon rosszul esik ezt hallanom.

- Te meg csak attól félsz, hogy ha terhes leszel, elveszíted az alakodat. Vagy attól tartasz, hogy a szoptatástól lógni fog a melled?

- Hogy beszélsz velem, pimasz kölyök! Az anyád lehetnék!

- Éppen erről beszélek. Az anyám is lehetnél, ha nem akarnál a hóhérom lenni.

- Jaj, most milyen furcsát kordult a gyomrom?

- Nem a gyomrod volt. Megpróbáltam egy kicsit beléd rúgni belülről, csak még nagyon pici a lábam.

- Értsd meg, hogy a felnőttek néha olyan döntésekre kényszerülnek, amit te nem érthetsz meg.

- Hát jó, csak szólok, hogy büntetésképpen a következő életedben téged is abortálni fognak, meg ezt a pasast is, aki melletted hortyog, meg az orvost is, aki végrehajtja az ítéletet.

- Ugyan, hogy mondhatsz ilyet! Ilyen meredek dolgokat csak a krisnás könyvekben lehet olvasni.

- És miből gondolod, hogy a valóság nem meredek? A természet törvényei minden jó és rossz tettedet viszonozzák az életeiden keresztül. Logikus, nem? Csinálj, amit akarsz, de engem ne hibáztass aztán. Én szóltam.

- Kisfiam, egyébként nem érzed magad kényelmetlenül?

- Most meg mi ez a hirtelen gyengédség? Hidd el, sokkal jobban érzem magam itt, mint ha szétdarabolva kivetetnél. Egyébként, ha már rákérdeztél, meg kell jegyeznem, hogy túl fűszeresen étkezel - de már megszoktam. Szóval inkább maradnék.

- Pimasz vagy, de kezdelek megszeretni.

- Valóban? És tudod, melyik a legjobb süti?

- Nem én.

- Az em-briós.

- Ne ízléstelenkedj.

- Bocs, gondoltam az utolsó szó jogán ezt még talán megengedhetem magamnak. Annyit még megtudhatok, hogy milyen nevet kaptam volna, ha megszületek?

- Talán... talán Bence.

- Na tessék. Egyszer lenne valami normális nevem, akkor se hagynak napfényre kerülni. Ez az én formám. Bence. Becézve Bencus?

- Hagyjuk ezt. Az anyagi helyzetünk nem engedi meg?

- Oké, ezt már hallottam. Egyébként te mit szóltál volna, ha téged is megölnek, miután megfogantál?

- Most már hagyjál, kérlek, aludni!

- Rendben, csak még egy utolsót szeretnék kérdezni. ANYU, ANYU... UGYE NEM ÖLSZ MEG...?

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _  

- Mi történt drágám, miért hánykolódsz? Olyan volt, mintha magadban beszélnél. Rosszat álmodtál?

- Nem is tudom. Olyan volt, mintha a gyerekünkkel beszélgettem volna.

- Nyugodj meg, egy öklömnyi sejtcsomó még nem tud beszélni. Ilyenkor még nem tekinthető emberi lénynek.

- Lehet, hogy inkább az nem tekinthető emberi lénynek, aki meg akarja ölni. Képzeld, teljesen tisztán hallottam a kis hangját. Ne haragudj, azt hiszem, meggondoltam magam. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy meg fogom tartani.

_____________________________________

Tudtad-e, hogy...?

- Évente több mint 50 000 magzat életét oltják ki Magyarországon abortusz útján. Ez majdnem háromszorosa az uniós átlagnak.

- Hazánk a világ országainak azon 23%-ába tartozik, ahol a terhes nők anélkül dönthetnek magzatuk elvetetéséről, hogy ezt meg kellene indokolniuk.

- Hazánkban a terhességek fele "véletlen".

- Miközben száz csecsemő születik, addig hatvan magzatot megölnek az anyja méhében.

- Az abortuszra jelentkezők közül minden tizedik tizennyolc év alatti.

- Magyarországon 1950 és 1990 között ötmillió abortusz történt. Ez 300-szorosa a mohácsi vészben elszenvedett vesztségünknek, 75-szöröse a hirosimai pusztításnak, 42-szerese a Don-kanyar emberáldozatának, és 11-szerese a II. világháborús veszteségünknek.





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future