RSS

Manitu
2006. augusztus 09.


Kedves István!

Számomra már nem az Isten léte a kérdés, hanem a mibenléte. Óriási a "piac" a mai világunkban vallásokból, s nagy a tülekedés is köztük. Az az Isten, aki jelképesen szólva a markában tarthatja az Univerzumot, határozott, s egyértelmű lény lehet. S akkor felmerül a kérdés, hogy most Allahot, Krisnát, Jahvét, vagy Manitut tiszteljük-e benne. Egyszerre mind nem lehet, mert 180 fokos eltérések vannak ezekben az Isten-képekben tanítás terén. ...hát ez a legnagyobb kérdés az evolúciótan hazugságán átkerült ember számára.

Üdvözlettel: F. György, pedagógus

Kedves György!

Köszönöm szépen a leveledet! Az Isten mibenlétére vonatkozó kételyeidet teljesen megértem. Ugyanakkor az én olvasmányélményeim alapján Allah, Krisna, Jahve és Manitu nem egymással ellenséges hadvezérek, meg csak nem is egyszerűen jó barátok, hanem egy és ugyanazon lény megnevezései a különböző kultúrákban.

A Jahve szó jelentése: Léteztető (JHVH; az irgalmas, megbocsátó, ígéreteit megtartó). Az arab Allah szó jelentése: egyetlen Isten. (az arab anyanyelvű keresztények és zsidók is ezt a szót használják). A szanszkrit Krisna kifejezés a legfelsőbb lény egyik tulajdonságára utal: "mindenkit vonzó". Az odzsibve indiánok pedig a természetfeletti lényeket nevezik manitunak, ezek közül a Nagy Szellem a legfelsőbb, aki megalkotta az eget és a földet. Ezek a meghatározások egyáltalán nem tűnnek egymást kizárónak.

A nagy vallások tanításai között persze nyilvánvalóan vannak eltérések, ugyanakkor sok átfedés is van közöttük, és véleményem szerint ez utóbbiak a lényegi kérdéseket érintő, fontosabb kérdések.

De ha egy Isten van, akkor vajon hogyan magyarázhatjuk a vallások közötti eltéréseket? Első pillantásra az a felszínes benyomásunk támadhat, hogy a vallások mást állítanak ugyanazokról a dolgokról, így kölcsönösen kizárják egymást, és egyik sem értékesebb - vagy értéktelenebb - mint a másik.

Azonban létezik egy másik lehetőség is, amelyet szintén fontolóra kell vennünk. Elképzelhető, hogy létezik a lelki tudásnak egy tiszta és teljes formája. A vallások közötti különbségeknek ez esetben az is lehet az oka, hogy egyes vallások csupán részlegesen ismertetik a transzcendenciára vonatkozó tudnivalókat, míg mások bőségesebb tudással szolgálnak. Az eltérések további oka az is lehet, hogy az eredeti kinyilatkoztatott tudás egyes kultúrákban - a precíz továbbadásnak köszönhetően - jól megőrződhetett, míg más helyeken áldozatul eshetett a politikának, az emberi spekulációnak és félreértelmezéseknek.

Személyesen éveken keresztül gyötrődtem azzal a kétséggel, hogy vajon hozzáférhető-e az ember számára a tökéletes tudás, vagy pedig arra vagyunk ítélve, hogy hályogos szemmel tapogatózzunk a ködben egész életünkön keresztül. Nagy intellektuális élményt jelentett számomra, mikor megismertem az indiai védikus irodalmat Sríla Prabhupáda közvetítésével, mert teljesen új fényt vetett erre a problémára.

Hogy miért? Azért, mert a védikus írásokban az emberiség spirituális megnyilvánulásainak minden típusát megtaláltam leírva, precíz rendszerbe foglalva ezeket a jelenségeket. A Gítá Bevezetésében írja Prabhupáda: "A Bhagavad-gítában az olvasó megtalálja mindazt, amit valamennyi egyéb szentírás tartalmaz, s ezen kívül olyan dolgokkal is találkozhat, amelyekről sehol máshol nem olvashat."

Úgy vélem, hogy ez rendkívül találó észrevétel. Például sok vallásban esik szó a lélekről, de viszonylag keveset tudhatunk meg róla. A Bhagavad-gítában viszont teljes fejezetek foglalkoznak a lélek tulajdonságainak, a testtel való kapcsolatának és a halál utáni sorsának leírásával. Ugyanez elmondható jóformán a teológia minden területéről. A védikus írásokon alapuló vaisnava (Krisna-hívő) tradíció egy új világot tárt fel előttem, amelyek mélységeit nehéz addig elképzelni, míg az ember nem ismeri meg a Gítát, a Srímad Bhágavatamot és néhány más alapvető védikus írást.

Elképesztő dolog volt az is számomra, hogy a Bhagavad-gítá Isten megértésének tíz szintjét mutatja be, elmagyarázva, hogy a különböző felfogású hívők milyen módon élik meg és gyakorolják a vallásukat, és hogy egyes esetekben milyen hiányosságok jellemzik megértésüket és viselkedésüket. "Itt az igazi összehasonlító vallástudomány - állapítottam meg -, transzcendentális szemszögből bemutatva!" A Gítában az Istenképek hierarchiájának csúcsán Isten személyes lelki természetének megértése áll, amelynek gyakorlati következménye a Neki végzett önzetlen odaadó szolgálat, a vallásosság legtisztább formája.

Azt gondolom, hogy ha az ember valóban hiteles képet akar alkotni a vallások igazságtartalmáról, tudásuk szintjéről és egymáshoz való viszonyukról, akkor érdemes először közelebbről megismerni a tanításaikat. Aki keres, az talál. Számomra többéves alapos kutatás után a dobogó felső fokára a Védákat bemutató vaisnava filozófia került, és az e tanítások követéséből származó belső tapasztalataim egyre inkább megerősítik ezt az eredményhirdetést. Az aranyérem Krisnáé.

Természetesen tiszteletben tartom mindenki más őszinte kutatását az igazság utáni. Neked is azt kívánom, hogy találd meg azt a lelki gyakorlatot, amellyel közelebb kerülsz a lelked nyugalmához, és Isten szeretetéhez.

Ha bármilyen további észrevételed van, szívesen fogadom.

Baráti üdvözlettel:

Isvara Krisna dász (István)





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future