RSS

Rátha-yátra
2006. augusztus 05.


Rátha-yátra

Páda-yátra. Pápa. Hajnali négy. Még volt egy órám az ébresztőig, de az elmém nem hagyott tovább pihenni. A szekeret húzta már Budapest utcáin. Jaganatha svamii már másfél hete szinte csak ez zakatolt bennem. De már csak pár órát kellett kibírni az Univerzum Ura mosolygó arcának látványa nélkül.

Vonatozás, átszállás, szendvicsek. Míg testem nyugodtan várta a Keleti pályaudvart, gondolataim az előző két Rátha-yátrán járt. Mennyit sírtam azokon! Én is a bhakták közé akartam tartozni. Én is meg akartam tapasztalni az Istenszeretetet. Ezek az érzések voltak, melyekért szerzetes lettem. A vágy teljesült. Ott ülhettem a vonaton, bhakták társaságában, hogy láthassam az Urat.

Dél. Megérkeztünk. Sietve kanyarogtunk az utcákon. A távolból feltűnt a szekér zászlós tornya. Egész testem borsózott az izgatottságtól. Amikor odaértünk, a murtik még nem voltak ott. Őszentsége Sivarama Maharaja adott épp interjút. Hamarosan megérkezett Gour-Nitai, majd a levegőt megtöltötte a Jay Jaganatha, Jay Jaganatha. Megérkeztek a Fenségek, az Úr Jaganatha, Baladeva és Subadra Dévi.

Elindult a szekér. Én meglepettem néztem a földet. Száraz volt.Indra nem tisztította még meg az Úr előtt az utat. Ám csak percek kérdése volt, s egy kis szürke felhő finoman, apró szemekben elkezdte hullatni esőcseppjeit.

Az egri yátra a szekér mögött vállalt felelősséget a hangulatért. Nekem is ott kellett volna táncolnom, de én neveletlen módon előre siettem. Megragadtam barátnőm kezét, s elkezdtük húzni a szekeret. Be, egyenesen a szívünkbe.

Az Urak előtt nem csak az eső tisztította az utat, hanem a fesztivál résztvevői is. Elől állt egy prabhu, s ő hívta be az embereket, kik a kezükbe foghatták a szalagokkal feldíszített seprűt. Oh, kérlek Krisna, had söpörhessem én is transzcendentális boldogságot sugárzó formád előtt az utat! Krisna! Krisna!

Nagyon vágytam erre a kis apró szolgálatra. Nem vagyok bráhmana, nem tudom imádni az Univerzum Urát. Csak azt a néhány haribol golyót tudtam adni, melyet előző nap készítettem Neki. S még ez a szolgálat maradt, mellyel megpróbálhattam kifejezni hálámat, hogy a bhakták társaságában élhetek.

Nagyon meditáltam, hogy engem hívjon be a prabhu söpörni az utat, de hasztalannak bizonyult. Közelebb férköztem. Krisna! Krisna! Aztán rám mutatott a bhakta. Átbújtam a kötél alatt, melyet százak fogtak, s kezembe vettem a seprűt. Köszönöm! Amíg az utat tisztogattam szemeim csak Őket nézték. A legkegyesebb Urakat, akik Maguk mennek el az anyagi láp fulladozó lelkeiért.  Ahogyan értem is eljöttek két évvel ezelőtt. Egyszerűen csak karjaival elrabolta a szívemet, mosolyával a gondolataimat, hatalmas gyöngyszemeivel pedig az életemet. És akkor ott megengedte, hogy alkalmatlanul, esetlenül, tele anyagi ragaszkodássokkal mégis szolgálhassam Őket.

Előkerültek a vendégeim is. Persze mindenki mindenről készített fényképet, csak erről a számomra oly fontos dologról nem. Aztán rájöttem, nem baj, hiszen ez egy érzés volt, egy beteljesült vágy, melynek íze örökre megmarad. Csak nekem. Visszamentem hátra az egri yátrához táncolni. Lép, lép, forgás.

Kisidő múlva abbamaradt az éneklés. Maharaja jelent meg. A kezébe vette a mikrofont. Jay! Lassú, szép dallamokat kezdett énekelni, majd ahogy közeledtünk a Vörösmaty térhez, egyre intenzívebb lett az ének és a kirtana is. A végén már a bhakták és Maharaja is ugrált.

Megállt a szekér. A süti dobálás következett. Maharaja felment a murtikhoz, s kezéből maha-prasadamot szórva kegyben részesítette a jelenlévőket. Nekem mindösszesen egyetlen süti jutott, mellyel azonban teljesen elégedett voltam. Szétosztottam családom között,  mindenkinek jutott egy kis falat. Ám az Úr rendkívül kegyes volt hozzám ezen a napon, s innen-onnan 1 óra leforgása alatt jól lakatott ételmaradékaival.

A színpadi dolgokból sajnos nem túl sokat láttam. Csak a tradicionális indiai táncot néztem meg, s az esküvőnek lettem véletlen résztvevője. Épp üdítőért indultam, mikor befogtak menyasszonykísérőnek. Ezért működik a Krisna-tudatú mozgalom. A lézengő gyakorlót szolgálatban, s ezáltal kegyben részesítik.

Az esti program koncert volt. Már annak, aki ott maradt. Én a barátnőmnek prédikáltam, hogy az anyagi élet valóban nem jó. Hogy mindenki kapzsi, önző és irigy. És hogy megölni, vagy hagyni, hogy megöljenek egy állatot ízlelőbimbóink kielégítéséért nem más, mint gyilkosság.

Hosszas beszélgetés után haza indultam anyukámhoz egy-két napra pihenni. Az úton végig Az Úr Jaganatha kedvteléseit olvashattam bhaktin Melinda kegyéből. Elmém két történet között el-el kalandozott, vissza a szekérhez és a söprűhöz. Egyre erősebb lett bennem a vágy az Univerzum Ura felé.

Jó bhakta akarok lenni. Az Úr Jaganatha miatt, hogy én is imádhassam Őt. Hogy egyszer törődésemmel és szeretetemmel viszonozhassam végtelen könyörületességét.

Kérlek, kik olvassátok ezt az írást, adjátok hozzá kegyeteket!

Bhaktin Barbara





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future