RSS

Srila Sivarama Swami: Krisna neve minden faluba és városba eljut (1. rész)
2006. augusztus 09.


Srila Sivarama Swami: Krisna neve minden faluba és városba eljut

(1. rész)

India ősi iratai, a Védák szerint Isten nem csupán a kozmosz energiája, s nem is csupán az élőlények irányítója, aki mindenki szívében jelen van. Több ennél mondják: Ő a legfelsőbb, örökkévaló személy, aki az örökifjú, mindenkit vonzó Krisna alakjában jelenik meg.

Bolygónkat - mint bármelyik más bolygót ebben az univerzumban - egy napon elkerülhetetlenül utoléri a megsemmisülés. Krisna bolygója azonban sohasem pusztul el. Ott, az örökkévalóság birodalmában él Krisna örök társaival., akikhez meghitt, elszakíthatatlan szeretet fűzi, s akik az Övéhez hasonló lelki testükben mind részt vesznek változatos kedvteléseiben. A Krisnához fűződő ötféle lehetséges kapcsolat egyikében valamennyien az Ő örömét keresik, és az ő elégedettsége jelenti számukra a boldogságot. Édesanyja például isteni drágakövektől ragyogó palotájában öltözteti, fürdeti és eteti Őt, a minden kívánságot teljesítő fák pompás erdejében pedig barátai igyekeznek a kedvében járni, játszanak és birkóznak vele. Az egymás iránt érzett szeretet e számtalan megnyilvánulása az Urat és szolgáit is egyre fokozódó, soha véget nem érő boldogsággal tölti el.

Van azonban e kedvtelések között egy, amelyiknek során mindegyik másnál gazdagabban jut kifejezésre ez a kölcsönös szeretet, és amelyik mindegyik másnál nagyobb gyönyörűséget szerez a benne résztvevőknek: ez a rasa-lila, a tánc és az ének örömünnepe. Krisna és a szívéhez legközelebb álló társai, a gopik a virágillatú, holdfényes éjszakákon találkoznak a Yamuna folyó partján, hogy részesei legyenek e kedvteléseknek. A gopik Krisnát dicsőítik énekükkel, s dalaik között van egy, amelyik mindegyik másnál csodálatosabb: a Haré Krisna mahá mantra - Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. A Haré szó azt a Krisnát jelenti, aki elrabolja bhaktái elméjét, szívét és minden figyelmét, a Ráma pedig arra a Krisnára utal, aki határtalan lelki boldogságot ad híveinek.

A nagy bhakták közűl sokan fejtették már ki alapos részletességgel, mit takar a mahá mantra, ám a legegyszerűbben s egyben legmagasztosabban a következő mondat magyarázza meg a jelentését: "Drága Uram, Krisna, kérlek fogadj örökre szerető szolgálatodba!"

Az Úr tiszta, szerető szolgálata hozzátartozik a lélek természetéhez, rejtélyes módon azonban akadnak olyan lelkek, akik lázadnak ez ellen, s nem akarnak szeretettel szolgálni: inkább vágynak arra, hogy ők maguk váljanak mesterré. E dacos lelkek kedvéért hozta létre Krisna az anyagi világot, melyben élünk, s termtette meg számukra azt az illúziót, melynek hatása alatt e bolygó és minden élőlény urának képzeljünk magunkat. Ez a tévképzet azonban konfliktusokhoz vezet, aminek következtében sohasem találjuk meg a boldogságot.

Krisna megszánta e szenvedő lelkeket - minket -, s hogy visszahódítsa szívünket, ötezer évvel ezelőtt alászállt hű társaival. Megjelent a földön, bemutatta örök kedvteléseit, köztük a rasa -lílát, és elbeszélte a Bhagavad-gítát, örök tanítását.

Voltak lelkek, akikben megmozdult valami, s felhagytak azzal az ostoba törekvéssel hogy istenné váljanak, s visszatértek Vele az Ő világába. Ám sokan még ekkor sem voltak erre hajlandók. Ezek a vonakodó lelkek félreértették, anyaginak látták Krisna kedvteléseit, a Gíta tanítását pedig puszta dogmának fogták fel.

Így aztán Krisna újra megjelent: 520 évvel ezelőtt újra eljött, ám ezúttal nem mint a Legfelsőbb Úr, hanem, mint nagy bhaktája, Krisna Caitanya. Azért szállt alá, hogy újra átadja a tanításait azoknak, akik korábban félreértették Őt, s visszavezesse őket örök otthonukba, vissza Istenhez.

Az Úr Caitanya annak érdekében, hogy felébressze bennünk a Krisna iránti szeretet szunnyadó vágyát, bevezette azt a vallásos gyakorlatot, amit a szentírások leginkább ajánlanak: Krisna nevének éneklését, és az eksztatikus táncot. Ez az ének és ez a tánc nem különbözik a rasa líla örök énekétől és táncától, az Úr mindössze lehetővé tette, hogy a feltételekhez kötött lelkek is végezhessék. Az Úr Caitanya bejárta egész Indiát, s mindenhol azt tanította, hogy az emberek fajra, nemre, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül gyűljenek össze és énekeljék együtt a Hare Krisna Maha Mantrát. A szent nevet bárhol lehet énekelni: otthon, a templomban vagy épp az utcán. Nincsenek szigorú szabályai; az egyetlen előírás, hogy énekelni kell. Az Úr Caitanya egyvalamit kért még ezen kívül: azok, akik éneklik a Hare Krisnát, biztassanak másokat is erre. Az Úr megjósolta, hogy ha követői eleget tesznek e két kérésnek, akkor a szent neveket az egész világ meg fogja ismerni. Kijelentette: "A világon minden faluban és városban hallani fogják nevem éneklését" (Caitanya-bhágavata, Antya4.126).

Úgy történt, ahogy megjövendölte. A huszadik század elején Indiában már mindenki ismerte a Mahá Mantrát. Az Úr Caitanya követői azonban el sem tudták képzelni, hogyan fogja a világ többi része - az ortodox hívek által "érinthetetlennek" bélyegzett emberek - megismerni Krisnát. Aztán eljött 1965. Negyvenegy évvel ezelőtt lelki tanítómesterem, Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, az Úr lelki követe Kalkuttában gőzhajóra szált, s New Yorkba indult, hogy beteljesítse az Úr Caitanya jóslatát.

Srila Prabhupáda (ahogy szerető tanítványai nevezték) ekkor már hetven éves volt, mégis megállás nélkül járta a világot, s amerre csak járt, mindenkivel megismertette a Mahá mantrát. Emellett több mint nyolcvan kötetnyi könyvet is megírt: lefordította és magyarázatokkal látta el a Védák legfontosabb részeit - Krisna tanítását, a Bhagavad-gítát, valamint Krisna életének történetét, a Srimad-Bhagavatamot-, hogy alátámassza a szent név éneklésének hiteles voltát. Krisna nevének éneklése néhány év alatt az egész világot meghódította - a legkülönfélébb társadalmi helyzetű és vallásos emberek, sőt, még hitetlenek is magukévá tették. Srila Prabhupáda valóra váltotta az Úr Caitanya próféciáját.

Srila Prabhupáda szerette volna, ha szellemi öröksége és tanításai tovább élnek, ezért megalapította a Krisna tudat Nemzetközi Szervezetét, az ISKCON-t (International Society for Krisna Conciousness). Tanítványait arra biztatta, folytassák, amit ő elkezdett: minden országban, minden faluban és városban tanítsák meg az embereknek, hogy Krisna szent nevénél keressenek menedéket, tanulják meg szeretni Őt, s aztán térjenek vissza Hozzá, az Ő birodalmába.

Sríla Prabhupáda ezt az utasítását követve jöttem én is Magyarországra 1987-ben. Abban az időben még polgári ruhát és parókát kellett viselnem, ha be akartam lépni az országba, és kezdetben a bhaktákkal (Krisna-hívőkkel) is csak titokban találkozhattam. A kommunista kormány nem nézte jó szemmel, ha a magyaroknak valaki teista ideológiát tanított, ami magától értetődően Istent tekinti a legfőbb hatalomnak, nem pedig az államot. Ennek ellenére az első magyar Krisna hívők már 1988-ban rendszeresen találkoztak a Vörösmarty téren, s a költő szobrának oltalmában a Hare Krisna mantrát énekelték, jóllehet valódi vallásos jelentőségét igyekezték titkolni - egyszerűen csak egy új divatként mutatták be. A következő évtől kezdve azonban már szabadon énekelhettek az utcákon, terjeszthették Sríla Prabhupáda könyveit, sőt, templomot nyithattak Budapesten. Nekem sem kellett többé turistának álcáznom magam a repülőtéren, amikor Londonból Budapestre érkeztem: nyíltan vállalhattam, hogy a magyarországi Hare Krisna mozgalom vezetője vagyok, azé a mozgalomé, melyből addigra már hivatalosan bejegyzett vallási közösség lett.

(folytatása következik)





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future