RSS

A kisdobos
2006. július 05.


A kisdobos

Végtelen álom volt, melyet óriás krokodil szemeivel látott a sárkány. A puha fövenybe készített mákvirág fészekben feküdt. Néha, mikor három rakoncátlan kobold a fülét és farkát húzogatta, szája sarkában a mosoly kacagott. A napfény, ahogy átszökött a hatalmas fák kaktuszlevelei között szivárványt festett a páracseppekre az avaron. A levegő levendulától bódult volt, az atmoszféra pedig kavargott a sárkány álmodó leheletétől.

Micsoda álom volt az! Füvek és fák, anyák és testvérek, szerelmek és barátok. Dorombolt és sírt, üvöltött és nevetett. három kobold suttogása tette ezt vele. Élvezték, hogy az a szerencsétlen jószág az ő parancsuknak engedelmeskedve éli hortyogó életét.

Így játszadoztak, szórakoztak az apró, csúf lények, mígnem a távolból hallatszó dobszó el nem riasztotta őket. És a hang csak egyre erősödött. Elrepültek a keselyűk és elszaladtak a sakálok, a vibráció pedig döglegyek ezreit kergette a láp rothadó szemeteinek oltalmai közé.

A sárkány is ébredt. Orrából pusztító lángcsóvát fújt ki, torkát fülsüketítő üvöltés hagyta el. Felemelte nehéz szemhéjait, s sárga haraggal meredt előre. Szikla testéből tőrként meredtek ki a pikkelyek. Egész lényében remegett a szörny. Aztán megmozdította hatalmas lábait - mintha a föld remegett volna. Idegesen kereste a hangot, mely megzavarta csodálatos álmát ezen a csodálatos helyen.

Tam-tam. Erősödött tovább a dobszó. Ő pedig nekiiramodott, hogy széttépje azt az álnok lényt, aki felriasztotta édesded álmából. Csak ment előre, rohant, fákat döntött ki és állatokat tépett szét. Csak hogy rátaláljon az idegenre. És ahogy ment, sietett, egyre több fény talált kiutat a ritkuló fák karjai közül.

Elérte az erdő szélét. Zavartan nézett a táncoló virágokkal teli rétre, melynek közepén egy kisdobos verte a tam-tam-ot. Pikkelyes lábát óvatosan kidugta a fényre. Félt, hisz sötétben nőtt fel. Félt, hisz senki sem beszélt neki a fényről. Ha bátortalanul is, de kidugta lábát a napfényre. És tetszett neki. Nekiindult hát a nagy útnak, a keskeny ösvényen, melyen a kisdobos már várta. Várta, hogy a tam-tam hangja elvigye végre a lényt örökre a végtelen erdő halálos ölelésétől.

Üsd, csak üsd a hangszered kisdobos! Had kövessem lépteimmel szapora kezed ütemét. Kérlek, vigyél oda, ahová te is mész! Sárkány testbe születtem, de olyanná akarok válni, mint amilyen te vagy. Ha megállok ostobán a sötétben, kérlek üsd hangosabban a tam-tam-ot! Had kövessem édes hangodat!

Óh, kérlek kisdobos, ne engedj többé elaludnom!

Írta: Bhaktin Barbara 





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future