RSS

Sri Lanka-i beszámoló 5, 2004. január 19.
2007. február 02.


(A katasztrófa helyszínéről érkező, frissen közzétett beszámolók angol billentyűzeten íródtak, ezért nem tartalmaznak ékezeteket.
Köszönjük megértésüket.)


Tegnap elkiabáltam a jó idot.

Úgy kezdodött, hogy kora hajnalban leszakadt az ég. Összefüggo vízoszlop zuhant alá. "Igazi trópusi eso! Olyan, mint a Rejto-könyvekben!" - Így lelkendeztem magamban, és hallgattam az eso dübörgését a cserepeken. (Nem korlátozott semmi, ugyanis nincs mennyezet vagy hasonló. Ha a hátamon fekszem, gerendákat, léceket, cserepeket látok). Aztán laza vízpermet nedvesítette az arcomat. Az elso benyomás annyira valószerutlen volt, hogy el sem hittem. A második cseppet már nem akartam elhinni. Aztán rövid ido alatt bele kellett törodnöm, hogy a teto több helyen beázik. Egy darabig még reménykedtem, hátha eláll, de hiába. Ez "igazi trópusi eso" volt, olyan mint a Rejto-könyvekben. Vettem matracot, van gyönyöru rózsaszínu szúnyoghálóm; szerezzek az ENSZ-tol egy sátorponyvát?

Lassan feltápászkodtam. "Mindegy, hajnali 3, úgyis fel akartam már kelni." Ismeros az érzés: az elozo nyarak páda-yátrá-i alkalmával gyakran éltünk át hasonlókat. Feltekertem a matracot, leszereltem a hálót, és megkerestem azt a helyet, ahová nem esik be az eso. Lepakoltam, és kiballagtam zuhanyozni. Nem az esobe, csak az eson át, mert a zuhanyzó az udvaron van.

Az eso nem állt el 6-ra sem, 7-re sem, és késobb sem. De nekünk indulni kellett. Felpakoltunk a platóra, aztán indulás. Nekem könnyu volt, én a sofor mellett ültem a fülkében, de 4 segítonk a platón utazott.

Ha tegnap, verofényes napsütésben azt írtam, hogy a tábori élet nyomorúságos, akkor mivel jellemezzem az esoverte tábort. Sokan most kezdik körbeárkolni a sátrukat, mások költözni kényszerülnek, mert eddig horpadásban laktak, és most a víz költözött a sátrukba. De az emberek türelmesek. Mielott a szökoár lecsapott a lakhelyükre, azelott is nehezen éltek. Küszködéshez szokott fajta. Nekik az "igazi trópusi eso" nem egzotikum, hanem az élet része. Velejárója, hogy néha elmos ezt azt.

És ugyanúgy jönnek a prasadamért. Van, aki esernyot nyit, más törölközot terít a fejére, van, aki csak úgy, mint máskor, de odajönnek a kocsihoz, és nyújtják az edényeiket. Most egy kicsit azért mindenkinek sietosebb.


Trinkomali, 2004.01.19.





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future