RSS

Sri Lanka-i beszámoló 3, 2004. január 16.
2007. február 02.


(A katasztrófa helyszínéről érkező, frissen közzétett beszámolók angol billentyűzeten íródtak, ezért nem tartalmaznak ékezeteket.
Köszönjük megértésüket.)


Ejfelkor erkeztunk Trinkomaleeba, es egy kis keverges utan megtalaltuk a bazist. A Lions-club fiu otthonat kaptuk meg, hogy kialakitsuk a baziskonyhankat. Par percig verni kellett az ajtot, mert ezen a videken az emberek komolyabban bele tudnak merulni az alvasba.

Gyorsan kipakoltuk a zsakokat, aztan megmutattak a helyemet. A "szobamat". Egy nagy terembol balra nyilik a konyha, jobbra egy kis "oltar-szoba". Engem az oltar-szobaba raktak. (A tobbiek a nagyteremben laknak. a kulon szoba az en kivaltsagom. A nagy feher ember, akinek kijar a kenyelem.) Kaptam egy gyekenyt. Leteritettem a pirosra festett cementpadlora. Mar regen nem aludtam betonon, el is felejtettem, hogy milyen kemeny. (Nem is birtam sokaig. Amikor a masodik ejszaka utan annyira fajt a csipocsontom, hogy nem birtam hozza erni, vettem egy szivacsmatracot.)

De a szunyogok meg rosszabbak voltak. Nalam meg nem volt se halo, se SZuKu. Ezek meg lo nagysaguak. A legtobb baj viszont az alig lathato, picike voroshangyakkal volt. Reggel, mikor megfurodtem az udvari zuhanyzoban, csak akkor vettem eszre, hogy bolyban allok, mikor ossze-vissza martak a labam. A szobaban is van beloluk nehany. Mindig megcsipik az oldalamat meg a labszaramat.

A mai osztast lekestem, mert 6.30-kor keltem, ok meg nagyjabol akkor indultak. Maradtam a bazison, es megismerkedtem Aszikkal, a muzulman segitonkkel. 16 eves, es szomoru sorsu gyerek. O nem a cunamitol sujtott ember, csak az elet sulya nyomja. Az anyja ujra ferjhez ment, a mostohaapja meg gyuloli ot. A szemelyisege es a viselkedese sulyos szeretetlensegrol arulkodik. Itt lakik a szomszedban, de egesz nap velunk van. Van, hogy itt is alszik a bazison. O lett a hu fegyverhordozom.

Delutan korulneztem a parton. A szokoar romjait nagyobbreszt mar eltakaritottak - ezt kesobb is tapasztaltam a varoson kivul. Csak az alapok maradtak a hazakbol, esetleg egy kis tormelek az udvar vegeben. De igy is erzekelheto a pusztitas.

Viszont sok helyen megkezdodott az ujjaepites. Meg otthon olvastam egy ujsagcikket, ami arrol is szolt, hogy az itteniek nem nagyon aktivak, hogy eloremozditsak az eletuket. Inkabb csak ulnek a romokon, es varjak a segelyt. Ez vagy 10 nappal a cunami utan tortent.

Nem hiszem, hogy itt ez tortenne. Nem azert, mert az emberek nem ultek a romokon magukbazuhanva. Csak az a kerdes, hogy meglepo-e, hogy ilyen katasztrofa utan az emberek esetleg 10 nap utan is sokkolva vannak. Kaphat-e valaki 10 nap haladekot, miutan elpusztult mindene. Elveszett a haza, az egesz vagyona, a multja, latszolag a jovoje, talan hozzatartozoi is odalettek. Mi a meglepo abban, hogy 10 nap utan sem tudja, mit akar, mit akarjon?

Trinkomali, 2004.01.16.




Itt az a kemeny, hogy ejjel foznek. Amugy logikus, mert maskepp nem lesz reggeli, csak ebed.

Este 9-kor elkezdett a szakacs vizet toltogetni a 100 literes fazekba. Kerdeztem, hogy most foznek, segitsek valamit? Mondta, hogy nem kell, most csak egy gyors elokeszitest csinalnak. Logikus.

Lefekudtem a kis gyekenyemre, de a szakacsok csak 11-kor csendesedtek el. Lassan en is alomba szenderultem, mignem hajnal 1-kor ujra kezdodott a mozgas a konyhaban. Most 3-ig nyomtak. Aztan 5-kor altalanos ebreszto. 6-ra jott a kisteherauto. Felpakoltuk a fazekakat a platora, harman elore ultunk, harman hatul szoritottak a fedoket, hogy el ne fujja a menetszel.

 


Taborokban osztunk. Ezek nem nagy gyujtotaborok. Az emberek nem akarjak elhagyni a lakohelyuket, igy a falvakban es a falvak kozott kis satortaborok epultek. Nehany szazan, esetleg ezren laknak egyben-egyben.

Amikor megerkezunk a taborba, megallunk az uton, es az emberek elkezdenek jonni az edenyeikkel. Hamar elterjed a hir, hogy megjottek a Krisnasok. Nagyjabol azonos idoben jovunk mindig, de 1-1 ora csuszas elofordulhat.

Foleg nok es gyerekek. Ferfiak ritkabban jonnek a kocsihoz. Nem siet senki, nincs tulekedes. Tudja mindenki, hogy van eleg, es azt is, hogy addig maradunk, amig jonnek. Elofordul, hogy tovabbindulunk, es akkor bukkan fol szaladva egy kisgyerek vagy egy fiatalasszony a tabor szelen. Akkor megallunk, bevarjuk oket is. Nekunk sem surgos semmi.

 


Aztan indulas a kovetkezo taborba. Vannak utkozben is kis valyogviskok, ahol mar varnak a gyerekek. Megallunk. Feladjak a platora a fazekukat, lotajukat, tanyerjukat, vagy amijuk van, megvarjak amig teletoltjuk, aztan szaladnak be a hazba. Nagyon fegyelmezett es turelmes mindenki. Es nem nagyon kernek tobbet, mint amennyire szukseguk van. Van aki csak egy tanyerral ker, van aki az egesz csaladnak visz, de tudjak, hogy jovunk holnap is.

Az utolso ket taborban hamar vegzunk - 5 helyre jarunk - mert itt egyben adjuk oda az egesz adagot, es a ferfiak megszervezik az osztast. Itt is osszejonnek a taborlakok, de a porciozast maguk kozott vegzik.

Nagyon komoly es meghato elmeny a prasadam osztas egy ilyen katasztrofa ovezetben. Ilyesmit az ember a CNN hirekben lathat nehany afrikai vagy azsiai tudositasban. Atelni nagyon megrendito.

Trinkomali, 2004.01.16.





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future