RSS

Sri Lanka-i beszámoló 2, 2004. január 15.
2007. február 02.


(A katasztrófa helyszínéről érkező, frissen közzétett beszámolók angol billentyűzeten íródtak, ezért nem tartalmaznak ékezeteket.
Köszönjük megértésüket.)

Tervezés

Vegre megerkezett Indradyumna Maharaja (az etelosztast koordinalo lelki tanitomester) is. Itt van egy amerikai baratunk is, Stean. O nem Krsna hivo, csak szereti a bhaktakat, es most szeretne segiteni az aldozatoknak. Azonnal elkezdodott a tervezes. Indradyumna Maharaj azt szeretne, ha kiterjesztenenk a prasadamoszto programunkat. Szeretne, ha a Trincomalee-i bazison kivul meg 3 kulonbozo helyen allitanank fel ingyenkonyhat. Nemsokara 30-40 onkentes erkezik meg nyugatrol, ami megsokszorozza az eronket.

Stean fofoglalkozasa adomanyszervezo. O is "beindult" es estere ott tartottunk, hogy az allamelnok szemelyi titkara idopontot adott egy talalkozora.

Komoly segelyprogram kezd kibontakozni. A civil kezdemenyezes nelkul amugy itt nem sok minden tortenik. Az emberek szidjak a "tehetetlen" kormanyt, es akivel csak beszeltem, mindenki azt mondta, hogy a penzt nem szabad a kormanynak kuldeni. A legjobb esetben is az tortenik, hogy ugy adjak oda az embereknek, hogy "ez a mi segitsegunk". De altalaban a rosszabb eset tortenik meg, amikor nem kell mondaniuk az embereknek semmit, mert a penz kezen-kozon eltunik.

Mindenki azt mondta: "Ha segiteni akartok, juttassatok kozvetlenul az emberekhez a tamogatast." Ilyenkor mindig hozzateszem, hogy ezert vagyok most itt. Szeretnek resztvenni a segelyprogram kiterjeszteseben, es a sajat szememmel latni, hogy mukodik a dolog. Akik Magyarorszagrol penzt kuldtek, ok segiteni akarnak a raszorulokon. Az en dolgom, hogy ez bizonyossag legyen. Most en vagyok a tamogatoink szeme.

Ezert is maradtam meg Colomboban. Bar hosszu volt a varakozas, de a megfelelo elokeszites sok problemat megelozhet a kesobbiekben.

Amugy a varakozas hozzatartozik ehhez a "munkahoz". Feri beszelt nekem errol, amikor az arvahazban jartunk. Azt mondta, a munka 80%-a varakozas. Varakozas a kormanyhivatalokban, a hatarokon, a repulotereken, varakozas egymasra. (Csak egy tortenet: a mult penteki magyar segelynek - gyogyszerek, viztisztito stb. - 5 orat kellett varakoznia a repulo teren, az emberekkel egyutt, amig a hivatalnokok beleptettek az orszagba. Es ezt a szallitmanyt vartak, ez a magyar kormany es magyar szervezetek hivatalos kuldemenye volt a katasztrofa sujtotta Sri Lankanak. Mi tortenik egy "tisztan" civil kezdemenyezes eseten?)

A konkluzio az: ha valaki segiteni akar, nem eleg a penz vagy a kepesseg, ideje es turelme is kell, hogy legyen.

Amugy ma csutortok van, es nemsokara indulok Trincomaleeba, a sziget keleti partjara. Remelem lesz arrafele is internet. Mar csak a kapcsolattartas vegett gondolom. Szorakozni eddig sem nagyon volt idom.


Indulás a keleti oldalra

Csutortok delutan vegre utnak indultunk. Delre terveztuk a startot, de kozben jott egy hir, hogy a magyar kormany adna az itteni etelosztasra 4,5 millio forintot. Igy kellett egy ujabb gyules, hogy megbeszeljuk, hogyan tudunk megfelelni a felteteleknek.

Aztan 4-kor elindultunk. Igazabol csak en mentem meg egy sofor, akire eloszor azt gondoltam o a rakodo. Egy kisteherautot megraktunk elelmiszerrel - rizs, sargaborso, etolaj, fuszerek - de ugy, hogy nyogtek a rugok. Meg jo, hogy ebben az orszagban nem ismerik a sulykorlatozast. Vagy nem ellenorzik.

2 ora alatt 57 km tettunk meg, es hatra volt meg 200. Es akkor a sofor elment 1 orara megvacsorazni. Amugy jo ember. Elol nincs foga, es nem szol egy szot sem.

Nagyon unalmas az indiai soforokkel, ha rajuk jon a beszelgetes. 4-5 mondat utan oda jutunk, hogy van-e felesegem?
- Van.
- Es gyerek?
- Az nincs.
- Biztos csak most hazasodtal.
- Ja. 10 eve.
Na akkor kezdodik az ertetlenkedes, hogy o 25 eves, es neki mar 3 van, de meg kettot akar. Es nem tudom neki elmagyarazni, hogy nyugaton eleve majdnem senkinek nem kell 5 gyerek. Mi meg a felesegemmel Krsna szolgalatara szenteljuk az eletunket, ugyhogy nekunk ez igy jo.

Na az en emberemmel ilyen gond nem volt. Nem szoltunk egymashoz a 8 ora alatt, vagy osszesen talan csak negyszer. O ketszer engedelyt kert, hogy megigyon egy kavet, illetve, hogy megvacsorazhasson. En meg ketszer szoltam neki, hogy ha megegyszer lesodrodunk a padkara a kanyarban, inkabb szalljon ki a kocsibol. Bar magyarul mondtam, a szituaciobol es a hangsulybol megertette, mi a dolga.

Illetve volt meg egy beszelgetesunk. Bent jartunk mar az orszag belsejeben es az ejszakaban, 60-70-el szaguldottunk a kihalt uton, amikor az egyik kanyar utan felbukkant ket elefant. Bekesen legelesztek az ut szelen. A sofor megallt.
- Elefant! - kialtottam fel teljesen megfeledkezve magamrol.
- Hah - valaszolta a sofor azon a tipikus torok hangon, ami semmit nem jelent, illetve barmit is jelenthet.
- Ez az elefant zona - tajekoztatott meg az emberem.
- Hah - valaszoltam. Aztan ejfelig, az erkezesig mar csak mantraztam.





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future