RSS

Miben bízzunk, ha jön a válság? - II.rész
2009. január 03.


Térjünk vissza a cikk kiindulási pontját képező gazdasági válsághoz. Az ingatlanpiaci buborék kipukkanása után igyekeznek mindent megtenni, hogy a jelen gazdasági és pénzügyi rendszer, illetve a "fenntartható fejlődés" - általuk még fel nem ismert - buborékja már ne tudjon kipukkanni. Pedig nem véletlenül ingott meg a világ gazdasági rendszere, és nem véletlenül viselkednek  a világ tőzsdéi az elmúlt két hónapban mániákus depressziós beteghez hasonlóan. Hiszen az egyik nap mérhetetlen pesszimizmus, másnap pedig minden gondot elfelejtő "hurráoptimizmus" uralkodik rajtuk.

Sajnos a világ jelenlegi pénzrendszerét is az állandó növekedés délibábos vágya alakította ki, és amiatt rázta le magáról fokozatosan az arany biztonságát is. Így a növekedés illuzórikus buborékán alapulva egy hasonlóan buborékszerű szétpukkanás lehetőségét előrevetítő pénzrendszer alakult ki. Srila Prabhupada, a pénz aranyfedezete valóságtartalmának csökkenését látva a következők szerint jelezte előre a várható gondokat az 1960-70-es években: "A pénz, mely aranyfedezettel rendelkezik, szintén rossz. Csaláson alapszik, mert valójában nem fedezi az aranykészlet értékét, s mert a forgalomban lévő bankjegyek bejegyzett értéke meghaladja az aranykészlet valódi értékét. A pénz e mesterségesen előidézett romlása, amelyet a hatóságok támogatnak, az államgazdálkodás kihasználását segíti elő. Az árucikkek ára mesterségesen megemelkedik a rossz, azaz mesterségesen forgalomba hozott pénz miatt. A rossz pénz elűzi a jó pénzt. A papírpénzek helyett valódi arany-érméket kellene bevezetni, s az véget vetne a visszaélésnek az arannyal kapcsolatban." Sajnos a helyzet azóta csak romlott, már az aranyfedezetet is megszüntették. A Srila Prabhupada által előre jelzett probléma egyik közvetett következményeként foghatjuk fel a jelenlegi pénzügyi válságot is. Néhány közgazdász már kezdi felismerni a problémát és legalább a tényleges aranyfedezethez hasonló pénzszabályozási rendszert kíván visszahozni a további pénzpiaci problémák elkerülése érdekében.

Természetesen az itt leírtakkal nem világvégét akarunk vizionálni, csak két fontos tanulságra szeretnénk fölhívni a figyelmet. Ha mégis sikerül túllendülnünk az önámításon,  megérthetjük hogy tennünk kell és lehet is valamit,  mert van erőnk és lehetőségünk változtatni. Járjunk nyitott elmével, kutassuk, hogy mi az, amin változtathatunk, és adjuk át ezt másoknak is. Ha sokan ezt teszik, az globálisan is eredményre vezethet, de legalábbis a túlélést segíti.

Azonban van egy másik megfontolásra érdemes aspektus is: Még ha egyszer újjá is épül a "világrend" - ami felől nincs kétségünk, hiszen az emberek anyagi élvezetekbe vetett hite, illetve az anyag illúziója olyan mély, hogy bármilyen mértékben is dőljön össze a rendszer, azt minden bizonnyal újjáépítik -, a biztonságot nem az átmeneti anyagi dolgokban kell keresnünk. Láthattuk, hogy a gazdasági és társadalmi rendszer, melyben annyira hajlamosak vagyunk bízni, bármikor bizonytalanságba rakhat bennünket. Jelenleg is több milliárd embertől vonja, vagy vonta meg a biztonság illúzióját., és egy súlyosabb összeomlás még drasztikusabb következményekkel járhat, még ha később el is indul az újjáépítés. Rá kell ébrednünk, hogy ez a világ nem egy biztonságos hely, bárhonnan nézzük is.  Ha másért nem, hát azért, mert pár évtizeden belül mindannyiunknak el kell hagyni. Akkor nem lesz velünk a gazdasági rendszerünk - pénzünk - házunk - javaink  -biztonsága...

A biztonságot azonban nem véletlenül szomjazzuk. Nem csak a "kényelme" miatt, hanem mert tudjuk, hogy valahol létezik egy helyzet, mely teljes és rendíthetetlen biztonságot nyújt számunkra. Ebben az átmeneti árnyékvilágban nem bízhatunk, csakis az örök dolgokban. Abban, aki, és ami mindig velünk lesz. Mert valahol az elménk egy eldugott szegletében ott motoszkál a gondolat, hogy "nincs olyan, hogy megszűnjön a létezésünk". És igen, ez kivételesen nem egy hiú ábránd. A valóság "emléke" és isteni sugallata hallatja ezt velünk. Jól sejtjük, hogy a létezésünk örök.  Mert nincs más, csak az adott pillanat, minden más csak illúzió - a múlt és  jövő csak a mi anyagi elménk teremtménye. Valójában az örök pillanatban, az örök jelenben élünk, amely természeténél fogva nem múlik el soha, így a mi létünk sem múlik és nem is múlhat el: a lelkünk örök, még ha testet is cserél a halál pillanatában. És miben bízhatunk, mint örök lelkek? Istenben, Krisnában, aki szintúgy örök, és akivel a örökké együtt vagyunk a lelki világban, azonban most egy álomszerű állapotba, az anyagi világ álmába merülve elfelejtkeztünk a hozzá fűződő kapcsolatunkról. A lélek tehát csak akkor lelhet örök és valós menedékre, ha Krisnába helyezi a bizalmát. Így az egyetlen életképes alternatívánk, ha a Krisnával való örök és szeretetteli kapcsolatunk visszaállításán fáradozunk. Benne próbálunk bízni, hiszen így fogunk csak valódi biztonságra és boldogságra lelni.

 Acyutananda das





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future