RSS

Miben bízzunk, ha jön a válság? - I.rész
2009. január 03.


Soha nem hittük, hogy eljönnek ezek az idők. Nem gondoltuk, hogy meg kell élnünk egy olyan válságot, mely hatásaiban a 1929-32-es nagy gazdasági világválsághoz, lefolyásában pedig az 1870-es években megtapasztalt gazdasági depresszióhoz hasonlatos, - és lehet, hogy még most sem hisszük. Bízunk benne, hogy még ha az országunkat majd be is döntötte a gazdasági válság előszele, a személyes életünkre nem lesz hatással, - a "boldog békeidők" nem illannak el. Nem foglalkozunk a globális fölmelegedéssel sem, és hamar megnyugtatjuk magunkat afelől is, hogy a Földünk kihasználásának súlyos következményei biztosan nem fognak még jelentkezni a mi életünkben...

Ott van például a kőolaj. Sokan azzal "rémisztgetnek" bennünket, hogy már csak évek kérdése és a fosszilis energiahordozók kimerülése az ezekre épülő világgazdasági mechanizmust alapjaiban fogja megrengetni. Mikor ezt halljuk, nem szívesen hisszük el. Próbálunk az illúziónk fenntartásához igazolást keresni. Hiszen azt látjuk, hogy az 1980-as évek elején már azt mondták, hogy onnantól számítva 20-25 éven belül elfogy a Föld kőolaj készlete. Aztán ahogy telt-múlt az idő, módosították ezt a számot. A 90-es évek óta évről évre újra 50 évnyi kitermelhető olajtartalékról beszélnek. Ahogy telnek múlnak az évek, az 50 év csak nem akar fogyni - és örömmel halljuk a híreket, hogy hol Szaúd-Arábiában, hol brazil vizek alatt újabb hatalmas kőolajmezőket fedeznek föl. Rövidlátásunknak és felelőtlenségünknek köszönhetően azt gondoljuk: nem számít, hogy a Földanya vérét csapoljuk, ha mi életünkben nem lesz gond belőle, akkor nem érdemes foglalkozni a problémával.

A másik - már a mi környezetünkben is tapasztalható - negatívum a globális felmelegedés. Nem zavar bennünket, hogy a Földet és az Eget is fölégetjük. Nem számít, hogy a Föld átlaghőmérsékletének várt 4-8 fokos növekedése katasztrofális következményekkel fog járni még ebben az évszázadban. Mert hiszen hol leszünk mi már akkor? Hol leszünk már, mikor a tengerszint emelkedése százmilliók életét lehetetleníti el, vagy mikor például a Himalája jég- és hótakarójának olvadása ugyancsak százmilliók, vagy akár milliárdok életét fogja örökre megváltoztatni? És egyébként is: "komoly tudósok" eddig nem jósoltak ilyen drasztikus végkifejletet, sokak szerint még visszafordítható a folyamat. Azonban újabban már olyan komoly tudósok, mint James Lovelock is visszafordíthatatlannak tartják a globális felmelegedés által kiváltott folyamatokat, és katasztrófális hatásukat korábbra várják, mint gondolnánk.

Egy újabb példa: Sokan annyira ragaszkodnak a húsevéshez, hogy bár tudósok fehéren-feketén és megcáfolhatatlanul kimutatták, hogy a vegetarianizmus a Föld jelenlegi és eljövendő súlyos élelmiszergondjait maradék nélkül megoldaná, ezen fölbuzdulva mégis csak nagyon kevesen szoknak le a húsevésről. Ez a probléma sem sokakat zavar, hiszen a jövőben nem az ő gondjuk lesz mindez. Most pedig még nem érint súlyosan bennünket az élelmiszerválság, csak a hírekben halljuk a "harmadik világ" súlyos problémáit. Azonban a valóság az, hogy ez is gyorsabban elérhet bennünket,  mint gondolnánk...

Végül az utolsó mentsvárunk az a gondolat, hogy a világ vezetői biztosan kitalálnak majd valamit, ahogyan eddig is tették, és minden újra "szép lesz". Azonban ők a fenti problémák ellenére is még mindig hisznek a fenntartható fejlődés eszményében. Úgy tűnik, nem akarják belátni, hogy nem a fogyasztás abnormális mértékű felfuttatásában és az azt kiszolgáló termelés és szolgáltatások folyamatos növelésében kell látni, illetve megcélozni a fejlődést. Mert ez a fejlődés és jólét - ami valójában kevesek jóléte - százmilliók, ha nem milliárdok, nyomorába kerül. Emellett ez a közvetlen oka a világ fentebb leírt összes problémájának is. Amíg ezt nem látják be, és az élet-, és gazdaságszemléletükön nem változtatnak, nem sok jót várhatunk tőlük. (Ugyanígy, amíg mi sem adunk alább az önös érdekeink, vágyaink kielégítésének jelenleg tapasztalható mérhetetlenül elszállt szintjéből, mi sem várhatunk sok jót.)

Még ha némelyik vezető fel is karolja a globális felmelegedés elleni harc ügyét, sokszor hiteltelennek tűnik az igyekezetük. Hiszen prédikálhatunk természetes életmódról, a fogyasztás csökkentéséről,  az önfenntartásról és a globális felmelegedés elleni harc vizéről, ha közben bort iszunk. Például Al Gore, az "ügy" sokak által elismert harcosának háztartása egy amerikai háztartás által éves szinten felhasznált energia több mint hússzorosát fogyasztotta évente, és x db V8-as autója nyelte a drága benzint...  

 Acyutananda das







 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future