RSS

Az ezüst kanál - H.H. Indradyumna Swami története I. rész
2009. január 03.


ANN ARBOR 1970. Szeptember
Az India művészetéről és kézműiparáról szóló kiállítás a fő attrakció a Michigan egyetemen, miközben a hallgatók a nyári szünetről visszatérve  megkezdik új szemesztert. Az egyetem elnöke és felesége szervezték a kiállítást, mivel érdekli őket a Kelet kultúrája és tradíciói. Van egy hatalmas kertjük, és a feleség jóban van a kertészükkel, aki egy 19 éves, frissen nősült fiatalember. Egy nap, tudván hogy a fiatal házaspár egy indiai Yogi transzcendentális meditációját gyakorolja, beszél neki az indiai kulturális kiállításról, és javasolja, hogy a feleségével látogassák meg a múzeumot.
A következő délután a kertész és a felesége elmennek a múzeumba. Rengeteg műtárgyat, szobrot és fémtárgyat látnak ott. Egy terem pedig teli van festményekkel. Ez az, ami a fiatal párt a leginkább vonzza. Különösen rabul ejti őket egy gyönyörű rajastani festmény egy kékes színű fiúról, aki egyszerre több különböző hölggyel táncol. A kép címe: "Úr Krisna tehenészlányokkal élvezi az életet a mennyországban."
Indradyumna Swami: Nem értettem. Volt ott egy fekete biztonsági őr, így ártatlan 19 évesként tőle kérdeztem meg: "El tudnád magyarázni nekem ezt a festményt? Ő semmit sem tudott róla, de a képet nézve ennyit mondott, "Ez egy kép Krisnáról. Ez az ő Istenük. Ha ő Isten, akkor biztosan jól érzi magát a mennyországban ezekkel a hölgyekkel." Viccnek szánta, de én nem nevettem. Úgy gondoltam van valami elbájoló ebben a festményben. Ha tényleg ezt csinálja Isten, akkor az egy gyönyörű koncepció! Isten az élvező és az emberekkel együtt élvezi az életet. Ez elbűvölő! Azt kérdeztem: "Van valaki, aki többet tudna mondani nekem erről a festményről" "Nem." válaszolja, "de már mennetek kell, mert záróra!" "Záróra" Nem, én többet akarok tudni erről a képről. Tudni akarom, hogy mi ez az egész? Meg tudnád nekem mondani? Egy ilyen dolgot keresek már régóta!" "Nem, most ki kell mennetek fiú, ki kell mennetek!" Kitessékelt bennünket és bezárta az ajtót. Miért gondoltam Krisnára? Hiszen soha még csak nem is hallottam Krisnáról.
Ahogy a pár kisétál a múzeumból, egy különös hangot hallanak az utcán.  "Csing csing csing, csing csing csing..." "Mi lehet ez?" Néz körbe, "ez a gyönyörű hang?" "Nem tudom," válaszol a felesége. "Ez nagyon ritmikus. Talán valami történik a parkban. Kövessük a hangot!" Ahogy közelednek a parkhoz, egyre jobban hallják. "Csing csing csing, csing csing csing...? A sarkon befordulva egy tágas gyepre érnek, ahol négy fénylő személyiséget vesznek észre sáfrány ruhában és hosszú botokkal. "Hé, ezek amerikaiak," mondja a feleségének. "Indiai szerzetesek ruhájában vannak, de ők nem indiaiak. Ez elbűvölő! Annyira gyönyörűek!" Négy sannyasi az.  Visnujana Maharaja kirtant vezet egy pár karatallal. Mivel elég meleg van, csak a sannyasa felsőjét viseli a dhotija mellett. Úgy negyven hallgató és egy professzor gyűlt köréjük. A párt mágnesként vonzza a kirtan.
Indradyumna Swami: Visnujana úgy énekelt mint egy angyal. Másokat is vonzott a dolog, de sokan csak viccelődtek. Ann Arbor egy intellektuális iskola, így egy kissé magasan hordják az orrukat. Mindenki nézte őket, de én a tömegen át pont eléjük mentem, és csak álltam ott - elvarázsolva attól, ahogyan Visnujana ezt az eksztatikus kirtant vezette.  Egy fél óra után befejeződött az ének, "jaya om visnupada paramahamsa parivrajakacarya astottara sata sri srimad bhaktivedanta svami srila prabhupada ki jaya!"
Kripamayi devi dasi: Hirtelen megállt a kirtan és  Visnujana azt mondta, "Krisnáról akarok beszélni" és pont ránk nézett. Aztán elkezdett a filozófiáról beszélni.
Ahogyan Maharaja Krisnáról kezd beszélni, a név rögtön beugrik. Indradyumna a feleségéhez fordul és azt mondja, "Krisna! Ő az a gyönyörű kék fiú, akit a festményen láttunk, akiről az őr beszélt. Ez hihetetlen! Ő is Krisnáról beszél." Az emberek kezdenek elszállingózni, miközben mások labdázni indulnak. Azonban a fiatal pár lába a földbe gyökerezett. Ők az egyetlenek, akik ott maradnak. Visnujana rájuk néz, és azt mondja, "Gyertek és üljetek le. Mesélek nektek a lelki tanítómesteremről." Mindezt oly meggyőződéssel és odaadással mondja, hogy nem tudnak ellenállni neki. "Te egy lelki tanítómester vagy?" Tudják, hogy mit jelent a lelki tanítómester. Voltak már jó pár dohos, száraz találkozókon ahol guruk tartottak beszédeket. Azonban soha egy gurunak sem volt olyan hangulata, mint amilyet ennek a négy fiatal sannyasinak a társaságában tapasztaltak.  Leülnek, miközben Maharaja kinyit egy könyvet, és egy képre mutat "Ő az én lelki tanítómesterem, A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada. Ő írta ezt a könyvet, az Isopanisadot."
Visnujana beszélni kezd a filozófiáról miközben többször is felmutatja Srila Prabhupáda képét. Körülbelül egy órán át prédikál még nekik. A pár rögtön vonzódni kezd Prabhupádhoz, csupán azáltal, hogy hallanak róla, hiszen a potencia jelen van. Jönnek közben más emberek is. Leülnek, majd tovább mennek. Néhányan vitatkozni próbálnak, de a fiatal pár mindent elfogad, amit Maharaja mond nekik. Amiatt, ahogyan azt mondja.
Aztán hirtelen  Subala Swami mezítláb átjön hozzájuk és leül a fiú mellé. "Hé, ez a szerzetes azt mondta, hogy járjátok Amerikát, de neked még cipőd sincs." "Nincs." Válaszol Subala. "Krisna majd gondoskodni fog róla." A fiatal visszagondol Krisnára, akik a tehenészlányokkal táncol. "Az a kék fiú, aki a tehenészlányokkal táncol, Ő fog a cipődről gondoskodni?" "Igen, Krisna gondoskodni fog róla." "Ez hihetetlen. Úgy értem, ha cipő kell, vásárolj egyet magadnak." Subala Maharaja megvonja a vállát, "Nincs pénzünk." "Ó! Úgy utazzátok körbe Amerikát, hogy közben még pénzetek sincs" Ki gondoskodik rólatok?" Visnujana válaszol, "Krisna!" "Ó, akkor Krisna biztosan küldeni fog nektek cipőt! Igazam van?" Mondja egy kissé cinikusan, "Igen." Mindenki nevet, de ez egy kínos pillanat.
Körülbelül öt perc múlva arra jön egy zavartnak tűnő hippi. Meglátja a kis csoportot és közéjük ül.  "Ember, ez a cipő gáz!" mondja "Épp most vettem , de túl kicsi nekem. Kilences. De az én méretem tízes. Kell valakinek kilences méretű tenisz cipő?" Subala fölnéz, "Én kilencest hordok." A hippi leveszi a cipőt és neki adja. Egy nagy mosollyal és egy kacsintás kíséretében Subala Swami csak ennyit mond, "Csak nézd, hogyan gondoskodik rólunk Krisna."
Indradyumna mélyen elgondolkodik. Ez elbűvölő! Krisna, aki a tehenészlányokkal táncol, öt percen belül küldött egy tenisz cipőt ennek a szerzetesnek. Ez nekem elég! Ez az! "Srácok, ti hihetetlenek vagytok!" mondja hangosan. "Tényleg hihetetlenek! A feleségem és én egy olyan épületben élünk, amit a következő hónapban le fognak bontani. Így mindenki elment, és van egy csomó szoba." "Ez egy gyönyörű épület, csak amiatt bontják le, hogy legyen elég parkolóhely." teszi még hozzá Kripamayi. "Van hol megszállnotok?" "Nem igazán," válaszolnak a sannyasik. "Nálunk töltenétek az éjszakát?" ajánlja fel Indradyumna. "Még beszélni akarok veletek. Nagyon elbűvölő a tradíció, amit követtek. Soha semmit nem hallottam még róla." "Két-három napig biztosan tudtok maradni" javasolja Kripamayi. A sannyasik nevetésben törnek ki. "Csak három napot maradhatunk egy helyen," magyarázza Gargamuni. "A lelki tanítómesterünk azt mondta, hogy utazzunk és prédikáljunk."






 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future