RSS

H. G. Urmila dd: Boldogság, ami vég nélküli, mindig növekvő, érdekes és tiszta: lehetséges ez?
2008. augusztus 13.


Találunk-e boldogságot ebben a világban? Legtöbbünknek a "boldogság" az aggodalom vagy szomorúság átmeneti enyhülését jelenti. A szomorúság nélkül gyakorlatilag nincs értelme a boldogság fogalmának az élet anyagi elképzelése szerint.  
Először is, minden amit mi "boldogságnak" nevezünk, néhány fajta megelőző szenvedésen alapul. Élvezzük az evést, mert az éhség fájdalmát érezzük. Éhség vagy étvágy nélkül az evés nem hoz örömet, nem számít milyen ízletes és milyen jól elkészített az étel. Örömet találunk az alvásban a fáradtság okozta kimerültség miatt; ha egy gyereket - aki nem fáradt - az ágyba küldesz, bűntetésnek fogja venni, nem  jutalomnak. A szexuális élet a kéj sürgetése miatt tűnik örömtelinek. Azok, akik növelni akarják a szexuális örömüket, a kéjvágyukat is növelni fogják. Érzelmi szinten a társaságnak akkor van jelentősége,  ha már megtapasztaltuk a magány érzését. Ha bármilyen típusú anyagi örömöt vizsgálunk, azt fogjuk találni, hogy a tapasztalat csak a csillapítandó fájdalom mértékének megfelelő szintig élvezetes. Ha nincsen megelőző fájdalom, az úgynevezett örömről beszélni értelmetlen, sőt akár még szenvedésnek is tapasztalhatjuk azt. Teli gyomorra még több étel befogadni fájdalmas. Egy kipihent ember pedig fekvő helyzetbe, pihenésre kényszerítve ingerültséget fog érezni. A "boldogság" így a fájdalom átmeneti hiányaként vagy csökkenéseként határozható meg.
Szükségünk van az öröm hiányára, hogy megtapasztalhassuk az örömet. Ez a fenti meghatározáson kívül még egy aspektust ad a témához. Az öröm ebben a világban a megtapasztalásával egy időben csökken. Ha a kedvenc ételünket - mondjuk pizzát - fogyasztjuk reggelire, ebédre és vacsorára, egy pár napon, vagy talán héten belül nemcsak hogy szünetet fogunk tartani, hogy újra boldogságot nyerhessünk belőle, hanem még meg is fogunk tőle undorodni. Valaki, ha még akár jó barátokkal is van mindig körülvéve, egy idő után szünetet akar az örömteli kapcsolatban, és arra fog vágyni, hogy valamennyi időt egyedül töltsön. Minden anyagi öröm ugyanígy szünetet kíván, hogy megtapasztalhassuk a hiányát. Ezt a körforgást szanszkritul "bhoga-tyágá"-nak, vagyis élvezetnek és az élvezetről való lemondásnak nevezik.
Az élvezet és az élvezetről való lemondás körforgása látható a mintáinkban mint munka és vakációt, evés és nem evés, és így tovább. Egyszerűen nincs olyan örömteli cselekvés, ami folyamatosan ugyanazt a szintű és ugyanolyan fajta boldogságot adná - kell lennie valamennyi időnek, amely alatt távol tartjuk magunkat tőle, annak érdekében, hogy az eredeti izgalmat újraélesszük. De még szünetekkel telitűzdelve is az öröm a csökkenés felé halad, kivéve ha időben egyre tovább tart és egyre erősödik a boldogság megromlása.
Azonban a fentebb leírt boldogság típus nem az egyetlen létező fajtája a boldogságnak. Bizonyíték arra hogy más fajta boldogság is létezik, pontosan az a tény, hogy mi emberek olyan boldogságra vágyunk, ami nem követeli a megszakítását és nem a szenvedésen alapul. Olyan boldogságról írunk, énekelünk és álmodunk, aminek sosincs vége, az intenzitása növekszik és olyan örömöt ad, amivel nem jár szenvedés. A szerelmes dalaink teli vannak az örök gyönyörűség ígéretével, ami óráról órára nő. Azt képzeljük, ahogyan fejlődünk az életben, növeljük a képzettségünket, családunkat, pénzünket, és különböző dolgainkat illetve eredményeinket, úgy fog a kielégülésünk képessége és a boldogságunk is nőni.
Miért vágyunk egy soha véget nem érő, mindig növekvő boldogságra; boldogságra, ami nem függ a szomorúság megtapasztalásától, egy olyan világban, ami nem támogat egy ilyen jelenséget? Más szavakkal, ha ilyen boldogság nem létezik, akkor miért vágyunk rá?
A válasz az, hogy mi nem ebből a világból valóak vagyunk, hanem örök lelki lények, akik természetellenesen be vannak zárva egy anyagi testbe, az anyag világában. Mintegy lelki örökségünkként számtalan módon állunk szeretetteli kapcsolatban az Úrral, amelyek folytonosan növekvő eksztázissal teliek. Ez az eksztázis pedig örökké tart és mentes még a szenvedésnek az árnyékétól is. Ezt az állapotot keressük és dicsőítjük, mert ez a természetünk, bár itt ilyet nem látunk. Úgy mint egy állat, amelynek a lakóhelye az erdő, egy sivatagba tévedve árnyék és víz után fog sóvárogni, noha némely sivatagi állat mindkettő nélkül meg tud lenni (néhány állatnak elég az a víz amelyet azokból a növényekből nyernek, melyeket megesznek). Ugyanígy mi, mint lelki élőlények sóvárgunk a születési jogunkként járó boldogság után egy olyan világban, amiből az nyilvánvalóan hiányzik.
Természetesen a mi elröppenő és szomorúságtól függő boldogságunk tapasztalatára alapozva  néhányan arra a következtetésre jutottak, hogy a boldogság minden fajtájának unalmasnak és butának kell lennie a szenvedés vagy a boldogság hiányának periódusai nélkül. Nem tudják elképzelni, bármennyire is szeretnék valamilyen szinten, hogy egy olyan világ, ahol a boldogság állandó, létezhet vagy érdekes lehet egyáltalán. Nem szeretnek a lelki boldogságról beszélni, mert vagy mítosznak, vagy valami íztelen dolognak tartják.
Valójában mégis van sok szent személy, aki a lelki boldogságot dinamikusnak és változatosnak írja le. Ez a boldogság a személyes és mégis határtalan Srí Krisnával való individuális szerető kapcsolaton alapul. Srí Krisna minden egyes személyhez kimeríthetetlen számú módon viszonyul, a transzcendentális cselekedetek végtelen változatosságával. Valójában van néhány fajtája a lelki gyönyörnek, amely olyannak tűnhet, mit amit mi szenvedésnek, félelemnek, bánatnak, aggodalomnak hívunk. A magas szintű lelki eksztázis és az anyagi szenvedés felületes jellemzőinek hasonlósága miatt az Úr és bhaktái közötti legemelkedettebb kapcsolat félreértés tárgyát képezhetik, ugyanis hajlamosak vagyunk kivetíteni az anyagi tapasztalatainkat a lelki tapasztalatokra is.
Nem különböző változatait tapasztaljuk ugyanannak az anyagi boldogságnak? Például sokféle ízű jégkrém létezik. A pisztácia például igen különbözik a vaníliától. Az pedig teljesen különbözik az epertől. És mikor gyümölcsdarabkákkal kombináljuk a különböző ízeket, még több módon élvezhetjük a jégkrémet. A lelki örömök sokasága hasonlóan működik, mint ezek az ízek és gyümölcsdarabkák.
Az istenszeretet különböző fajtái hasonló módon érthetőek meg, mint mikor azt vizsgáljuk, hogy hányféle módon próbálnak az emberek boldogok lenni az anyagi életben. Nem szokatlan, hogy olyan könyvekért vagy mozikért fizetnek, melyekről tudják, hogy félelmet, szomorúságot vagy akár rettegést is kelthetnek bennük. Valahogyan ezeken az érzéseken keresztül alapvetően a boldogság hiányával érintkezünk, valamilyen fajta örömöt találva ebben. Valójában az ő örömük nem közvetlenül ezekből a "negatív" érzelmekből fakad, hanem csak abban, hogy egyszerűen elfelejtetik velük saját életük problémáit, vagy az érzelmek feltódulásából, bármilyen érzelmekről is legyen szó.
Bármennyire is félrevezetett és szerencsétlen is az a boldogság utáni kutatás, mely például egy fogvacogtató horror nézésébe torkollik, a lényeg az, hogy rengeteg módon próbálják megtalálni a boldogságot még a materialista emberek is. Miért lenne hát a lelki boldogság mentes a sokszínűségtől? Valójában mivel az anyagi világ csak torz tükröződése, vagy árnyéka a lelki világnak, a lelki boldogságnak jóval több változata és árnyalata van, amely mind dinamikusan növeli azok örömmámorát, akik szeretik az Urat. Valójában Krisna szeretete - még ebben a világban is - egy olyan élethez vezethet el bennünket, amelyben minden pillanat izgalmasan örömteli és a szomorúság még csak hírből sem ismert.





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future