RSS

Srila Sivarama Maharaja: A lelki élet és az intézmény I.rész
2008. augusztus 13.



Az ISKCON (A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete)  négy évtizedet felölelő története során nem egy alkalommal merült fel az a kérdés, hogy vajon az ISKCON kiterjedt intézménykerete nem jelent-e akadályt az emberek számára az Úr Krisna iránti odaadás kifejezésében.
Minden vallást érnek bírálatok azért, amiért megszervezi a vallásos hitet, amely az összes emberi jog közül a legszentebb és legprivátabb dolog. A Gaudiya vaisnavizmus a múltban szintén szembekerült ilyen kihívásokkal, és meg is válaszolta azokat. A kérdés viszont továbbra is él, tehát olvasóink alapos vizsgálatára bocsátjuk ezt a cikket.
A kérdés tulajdonképpen a következő: képes-e egy őszinte bhakta a Krisna-tudatot ugyanolyan eredményesen gyakorolni az ISKCON-on kívül, mint annak keretei között.
VALLÁSI SZERVEZETEK
A vallásokat rendszerint felhatalmazott személyek alapítják, akik másokat is inspirálnak arra, hogy kövessék látszólag "új" tanításaikat. Ezek kizárólag akkor képesek fennmaradni, ha intézményesített felépítéssel rendelkeznek, ami lehet akár egy magányos kolostor, akár egy világszervezet, vagy bármi a kettő között. A történelem újra és újra igazolta, hogy minden hibájával és lehetséges korrupciójával együtt is csak a szervezett struktúra az egyetlen összetartó erő, ami átsegíti a vallásokat a és híveiket az idő pusztító hatásán.
Jézus Krisztus azt tanította követőinek, hogy: "Az én királyságom nem e világból való." (Márk 10,42) Ebből és hasonló tanításokból érthették meg azt, hogy Jézus nem pusztán egy vallást, hanem egy lelki birodalmat adott nekik. Egy olyan birodalmat, ami, noha magasabb rendű a földi irányításnál, mégis magába foglalja a megalapításához és fenntartásához szükséges infrastruktúrát. Ezt a birodalmat nevezték el Katolikus Egyháznak, amit Péteren keresztül maga Jézus alapított. A hierarchikus rendszer már az apostolok korában is létezett, és idővel ebből fejlődött ki az egyház modern arculata.
A Katolikus Egyház által elkövetett hibák ellen való tiltakozásul a tizenhatodik században megjelentek a Luther Márton, Zwingli, Kálvin János és John Wicliff nevével fémjelzett nemzeti mozgalmak. Eredeti célkitűzésük egy nem intézményesített szellemi mozgalom volt, ami mentes az egyház hibáitól és a korrupciótól. Az eszme sohasem valósult meg, viszont utat nyitott több nemzeti egyháznak, ezáltal teremtve alternatívát a nemzetközi egyházzal szemben. Azok a "protestánsok", akik nem szerveződtek egyházzá, hamarosan eltűntek a történelem forgatagában.
A Mohamed alapította iszlám vallás a  közel-keleti országokat nem csupán a Koránnal, hanem fegyverek által is meghódította, aminek következtében megszületett a nemzeti kormányok és az Iszlám Egyház közötti hatékony frigy. A nemzetközi politikai támogatás hatására a mai napig az iszlám maradt a leginkább intézményesített és (véletlen lenne csupán?) a leggyorsabban terjedő vallás.
A buddhizmus esetében a szervezeti felépítés az Úr Buddha ie. 480-ban történt eltávozását követően, a gyakorlat különböző iskoláin keresztül valósul meg. Ezeknek az iskoláknak a szervezettsége különböző, kezdve az egyedülálló kolostortól egészen a nemzetközi szervezetig.
Sankaracarya (i.sz. 701), az Advaita vada monizmus eredeti hirdetője négy úgynevezett math-ot alapított, szigorú szabályokkal az irányításra, az ügyintézésre és az utódlásra vonatkozóan. Napjainkig Indiában ezek a math-ok gyakorolják a legnagyobb hatást mind a laikusokra, mind a művelt rétegre. A szervezetlen hinduizmust, a maga sokszínű hitvilágával teljesen áthatja ez az ateista tan, amivel kizárólag más intézmények tudtak és tudnak szembeszállni, mint például Madhvacaryáé, Ramanujacaryáé és a Gaudiyáké (Bhaktisiddhanta Thakura és Srila Prabhupada).
A világvallások fent említett rövid áttekintését figyelembe véve arra a végső következtetésre juthatunk, hogy maradandóságuk legalábbis részben attól függ, hogy rendelkeznek-e szilárd intézménykerettel, vagy sem. Az ilyen keret az időbeli állandóság érzését adja, emellett rugalmasságot biztosít a gazdaság és a politika romboló hatásával, valamint a hívek és vezetőik vallásosságának csökkenésével szemben.
MIÉRT VAN SZÜKSÉG SZERVEZETRE?
A kérdés nyilvánvaló és logikus. Miért van szükség szervezeti keretekre? Végül is, ha egy vallás tiszta, vajon nem elegendő-e a teológia és a gyakorlat ahhoz, hogy fenntartsa a jelenlegi követők lelkesedését és megőrizze a hitet a jövő számára?
Az előző részben bemutatott történelmi példák azt igazolták, hogy a válasz: nem. Logikus, hogy bármely törekvés sikere általában egy terv eredményeként születik meg, nem pusztán a véletlen műve. A tervek a szervezettség következményeképpen jönnek létre, és magának a tervezésnek az eredményét, a cél elérését szintén egy szervezett és szisztematikus törekvés biztosítja. Szeretnénk ezzel kapcsolatban három példát bemutatni:
  Első példa: Először vegyük Arjuna és az Úr Krisna példáját a Kaurava háború összefüggésében. Az Úr azért beszélte el a Bhagavad gítát (minden vallás lényegét), hogy meggyőzze Arjunát arról, hogy célja elérésének érdekében harcolnia kell. Arjuna megértette az Úr akaratát és meghódolt annak, de a végrehajtás során nem egyedül harcolt, hanem testvéreivel együtt egy nagyon szisztematikus, szervezett módon. Habár képes lett volna egymaga legyőzni ellenségeit, egy gondosan összehangolt és igényes szervezet, egy hadsereg tagjaként szerepelt.
Ám a dolognak ezzel még nincs vége. A háború célja nem pusztán a harc volt, hanem az egész világ kormányzása. Tehát a háborút azért szervezték meg, hogy egy még magasabb szintű és időtállóbb, az egész világot uraló szervezetet hozzanak létre. Ez mellesleg nem csupán politika volt, hanem eszköz arra, hogy a lelki alapelvek az Úr Krisna elképzelése szerint helyreálljanak és fennmaradjanak. Ez a nem világi, valójában egyházi irányítás alatt álló állam nagyon hasonló volt Mohamed eljárásához. Ennek eredményeképpen a vaisnavizmus és a varnasrama elkülöníthetetlenek voltak a kormányzás szervezeti jellegétől.
Az egyházi irányítás alatt álló állam a varnasrama rendszer működési jellemzője, amely Srila Prabhupada szerint a civilizált élet kezdete. Az állam és az egyház közötti átfedés különbözik attól, ahogy például a Katolikus Egyház uralkodott Európában a középkortól egészen a Habsburg-dinasztia bukásáig. Az egyház és az állam nem két különálló, de egymásra ható intézmény, hanem inkább egy egész, aminek a keretein belül a kormányt irányítási hatalommal ruházzák föl, mégpedig példás lelki gyakorlata, és nem érdekeken alapuló, vallási és politikai elfogultság következtében.
Második példa: Vizsgáljuk most meg az Úr Caitanya sankirtana mozgalmát, amelyről gyakran helytelenül azt állítják, hogy különlegesen spontán és szervezetlen volt. Már maga a sankirtana szó is egyféle együttes törekvésre utal. A kirtana szó az Úr neveinek vibrálását jelenti, a sam képző pedig azt jelöli, hogy másokkal együtt végzik. Akár magát a zenei cselekedetet, akár az Úr Caitanya üzenetének elterjesztésére irányuló egész törekvést vesszük figyelembe, a cél elérése érdekében egy nagyon összetett szervezetre van szükség.
Mivel később a Gaudiya szervezetet fogjuk tanulmányozni, vessünk egy pillantást a zenéjére. Szervezetünk múltja telis-tele van kiemelkedő zenészekkel, mint például Narottam dasa Thakura és Narahari Cakravati, akik dalokon és zenén keresztül fejezték ki legmélyebb lelki megvalósításaikat. A zenét még a jelenkorban is az önkifejezés, a tapasztalás végső eszközeként fogadják el.
De vajon mi a zene? Csupán cintányérok és dobok spontán megszólaltatása? Egy rendszertelen érzelmi megnyilvánulás, amelynek nincs se ritmusa, se célja? Egy igazi tanuló tudja, hogy a vaisnava dalok egy tudományos és bonyolult dallam, hangerő, hangsor, moduláció, raga és ragini alkotta rendszeren alapulnak, amelyeket elő lehet adni kötött, vagy kötetlen formában, olyan hangszerek kíséretében, amelyeken hasonlóan összetett és szervezett stílusban játszanak. És eddig még csak arról volt szó, hogy valaki leül és a Hare Krisnát énekli, nem beszélve ennek elterjesztéséről.
Harmadik példa: Az Úr által véghezvitt két teremtés szolgáltatja a harmadik példát: az anyagi világ és a lelki világ megalkotása. A legösszetettebb felépítésű dolgok között sem található szerkezetét és működését tekintve  olyan bonyolult és szisztematikus rendszer, mint ez a két teremtés.
Az anyagi világ: Mi a célja ennek az intézménynek, melynek akarva vagy akaratlanul mindannyian részei vagyunk? Srila Prabhupada megállapítja, "az anyagi világ célja az, hogy mindenki hazatérjen, vissza Istenhez." Ismét  láthatjuk, hogy a világegyetem szervezett felépítése az Úr terve, amit az univerzum ügyvezető igazgatója, Brahmá hajt végre, minden vallás közös céljának elérése érdekében.
A lelki világ: A kinyilatkoztatott írásokból, mint például a Srimad Bhagavatam, a Caitanya Caritamrita, a Govinda Lilamrita és a Goswamik művei, azt az információt kapjuk, hogy Krisna örök szolgálata az örökkévaló transzcendentális birodalomban szisztematikus, szervezett, és a bhakták - legyenek akár gopik vagy tehenek - vezetők irányítása alatt csoportokat alkotva szolgálnak. A tiszta odaadó szolgálatban minden és mindenki egy felsőbb tekintély utasítását követi, és ettől a lelki rendszertől senki sem cselekszik függetlenül.
Ezeket a példákat arra a kérdésre hoztuk fel válaszul, hogy miért van szükség szervezetre. A lista nagyon hosszú lehetne, de a legfontosabbakat az alábbiakban foglaltuk össze.
1. A szervezet a leghatékonyabb és legeredményesebb eszköze a források kihasználásának. (pénz, energia, munkaerő stb.)
2. Garantálja a pénzügyi egyensúlyrendszert a kitűzött cél elérése, és a színvonal fenntartása érdekében.
3. A szervezeti felépítés a kölcsönös együttműködés elengedhetetlen követelménye, amely megtalálható az üzleti életben, a vallásban, a kormányokban, valójában minden sikeresen működő intézményben.
4. Ez az egyetlen eszköze annak, hogy a felszabadult lelkek személyes társaságának hiányában a kezdők fejlődését biztosítsuk és továbbvigyük a felszabadult egyének üzenetét. Ez az Úr Krisna, az Úr Caitanya és az acaryák nyilvánvaló akarata.









 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future