RSS

A nagy könyv osztás ismeretlen története 2. rész
2008. augusztus 13.


Tehát kint vagyunk az utcán, este fél kilenc van, és az eksztázis lassan átadja a helyét a felismerésnek: "Rettenetes hideg van itt kint, senki nincs az utcán és nincs hová mennünk. Talán valamit tennünk kellene." Milyen jó ötlet! Így hát körbeautózunk a városon és Krisna kegyéből találunk egy szállót. Kopogunk az ajtón, beinvitálnak, saját szobát kapunk és reggel mindenféle gyümölccsel megetetnek bennünket. Mindennel, amit négy éhes szerzetes elképzelhet. Tudtuk, hogy Krisna el fog látni bennünket és az egész út végül egy olyan ismétlődő forgatókönyvvé vált, mely szerint Krisna mindig megadott mindent, amire szükségük volt.
Másnap reggeli után elhatároztuk, hogy ajtóról ajtóra járva próbálunk főzőedényeket kérni, mivel nekünk nem volt egy sem. Emellett kértünk még zöldségeket is; "Itt ez a magazin, tudna adni cserébe sárgarépát? Esetleg egy kis krumplit" Adok még egy magazin a barátainak, ha tud adni vajat. És esetleg nincs egy fölösleges edénye?" Krisna elrendezéséből találkoztunk egy bhakta rokonával, aki adott nekünk edényeket és konyhai eszközöket. Gyűjtöttünk zöldségeket és még egy pár dollárt is. Aztán levezettünk Calgary-ig, a legközelebbi nagyvárosig, hogy harinámozzunk és magazinokat illetve Krisna könyveket osszunk.
Minél inkább Krisnán függtünk, annál többet adott nekünk. Igazából kétségünk sem volt afelől, hogy mindent meg fog adni, amire csak szükségünk van. Láttuk, ahogyan ellátta a vancouveri templomot, annak ellenére, hogy soha nem tudtuk, hogy honnan fog jönni a pénz. Így soha nem aggódtunk, hogyan fogunk élni. Első nap, mikor Calgaryba érkeztünk, találkoztuk néhány hippivel, akiknek volt egy utcafronti boltja. A bolt hátsó részében volt egy szoba, amit nekünk adtak. Anélkül hogy ismertek volna odaadták boltjuk kulcsait. Nem törődve azzal, hogy bármikor kirabolhattuk és ott hagyhattuk volna őket. (Vajon mit szívhattak a srácok?)
Hogy meglepődtünk-e mikor ez történt? Nem igazán Csak elfogadtuk, hogy olyan emberekkel találkozunk, akik segítenek. A hitünk olyan mély volt, hogy Krisna a hitünknek megfelelően rendezte el a dolgokat.
Thakur Haridász minden nap nagy könyveket osztott. Mi továbbra is próbáltuk rájönni, hogyan kell ez csinálni és egy-két naponta sikerült egy Krisna könyvet eladnunk. Thakura Haridász annyira föllelkesült a Krisna könyvek osztásától, hogy nem tudta magát visszafogni. Gyakran előfordult, hogy reggeli után, miközben készülődtünk a könyvosztásra, 10-15 percre kiment a szomszéd házakhoz szankirtanozni. Ugyanezt tette este is, miközben mi a lefekvéshez készülődtünk. Teljesen rabul ejtette a Krisna könyvek osztása. Tényleg nem hittük, hogyan lehet minden nap úgy Krisna könyveket osztani, ahogyan ő tette. Egyszerűen csak egy technikája volt: a természetes lelkesedése.
Egy este, miután hazatértünk szankirtanról, és éppen a lefekvés előtti meleg tejet készültünk elfogyasztani, Thakur Haridász újra elbűvölt bennünket, ahogy kiment a szomszédokhoz. Körülbelül 20 perc után visszatért, hogy velünk egy időben lefeküdjön. "Thakura, merre voltál?"Azt mondta, hogy csak eladott egy Krisna könyvet néhány ateistának. "Mit mondtál nekik?" Lelkesedéstől túlfűtve válaszolt. "Eksztázisban vagyok, meg kell venned ezt a könyvet. És ők megvették!" Nem akartuk elhinni. Ez a fiú elbűvölő volt.
Egy hét után Calgaryból keletre, Edmontonba mentünk. Első nap találkozunk néhány jóindulatú hippivel. Volt egy hatalmas házuk, ahová meghívtak bennünket. Lassan templommá változtattuk az egész házat, mert számos ott élő hippit érdekelt a Krisna-tudat. Reggeli programokat rendeztünk, és a segítségükkel három csodálatos vasárnapi programot is megszerveztünk, amin egyenként több mint hatvanan vettek részt. Minden házlakó gyorsan megszerette a bhaktákat, a kirtanát és a praszádamot. Ez a kis út öt ember szívébe vetette el a magot. Ők a következő hónapokban bhakták lettek.
Thakura Haridász minden nappal egyre fölvillanyozottabb lett. Ő egy meggyőző ember, aki szeret másokat inspirálni. Ekkoriban épphogy csak elkezdődött az utazó szankirtan San Franciscoban. Azt halottuk, hogy a furgonjukat feltöltötték Vissza Istenhez magazinokkal, és addig maradtak kint, amíg az összest ki nem osztották. Egy vasárnap reggelen Haridász elhatározta, hogy fölhívja a san franciscoi templomelnököt, Keshavát, hogy milyen áttörés a mi nagy könyv osztásunk. Egy olyan dolog, amit akkoriban a mozgalmunkban senki el nem tudott képzelni, hogy megtörténhet. Thakura egy kis büszkeséggel kérdezte Keshavától, "Mi újság felétek?" Keshava büszkén mesélt Haridásznak az új utazó szankirtan csapatról. Több magazint osztottak, mint eddig bármikor. Teljesen tűzbe voltak. Haridász nem volt meghatva, de azt akarta, hogy Késhava fújja a saját győzelmi kürtjét, hogy aztán a földre teremthesse a saját híreivel. "Ez semmi. Ti mayában vagytok." Haridász hangja éles késként hasított. "Mi Krisna könyveket osztunk. Ez a valódi szankirtan. Menjetek ki és osszatok Krisna könyveket. Csak vigyétek magatokkal, és mutassátok meg az embereknek. Mi a baj veletek?"
Csönd. Elájult Keshava, vagy öngyilkos lett? Nem, Keshava egy harcos, és forr a vére. Szembe nézett a kihívással. Ezután a san franciscoi templom könyvosztása a nagy könyvek osztására épül és nemsokára fölül is múl bennünket. Elindult a nagy könyv osztó forradalom. Az a hívás egy olyan jelentőségteljes történelmi esemény volt, hogy mind a mai napig pontosan emlékszek arra, honnan telefonált, hogyan nézett ki a szoba, mit mondott, milyen volt a hangulata stb. A hívás a nagy könyvek osztásának tüzét gyújtotta meg az ISKCON-ban. Köszönjük Thakur Haridász! Köszönjük Keshava, hogy igaz harcoshoz hűen fölvetted a fegyvert!
Keshava most annyira lelkes, hogy fölhívja testvérét, Karandharát Los Angelesben és beszél neki a nagy könyv osztásról. Nemsokára Los Angeles is tüzet fog, még intenzívebben, mint San Francisco. Nem csak a könyvosztó bhakták, hanem a templomi bhakták is fölfedezik, hogy el tudnak adni Krisna könyveket. Vásárláskor, tankoláskor is visznek magukkal Krisna könyvet. ("Nincs pénzem, hogy kifizessem a benzint, de van nekem egy könyvem, amit fizetségként tudok adni.") A bhakták ragaszkodni kezdenek a Krisna könyv osztásának eksztázisához. Los Angeles ezután mindenkinek elmeséli, mit csinál, így végül az egész ISKCON világ tüzet fog.
A nagy könyvek osztásáról szóló fenti történet, az, hogy hogyan kezdődött Vancouverben, hogyan folytatta Thakura Haridász, és hogyan inspirálta Késhavát; mind jelentős mérföldkövek az ISKCON könyvosztásának történetében. Olyan események, melyeket még semmilyen más kiadványban nem publikáltak.
Mivel ilyen eksztatikus prédikálás folyik, írok a bhaktáknak egy levelet a vancouveri tevékenységeinkről. Arról, hogy milyen eksztatikus errefelé a prédikálás, a TV-s és rádiós programjainkról, hogyan változtattuk templommá a házat, ahol laktunk, és hogyan indult el hihetetlen módon a nagy könyvek osztása. A bhakták annyira föllelkesülnek a levéltől, hogy a tudtunkon kívül elküldik Prabhupádának, hogy őt is lelkesítse a prédikálásunk.
Prabhupáda szerette a levelet. Azzal lelkesített engem, hogy az első utazó szankirtan csapatnak nevezett minket. (Valójában Gaura Hari Prabhu, a victoriai templom elnök indította el az elsőt, de ők nem osztottak nagy könyveket.) Azon az úton 60 nagy könyvet osztottunk ki. Ez volt az addigi rekord az egy hónapban, egy templom által eladott nagy könyvek tekintetében. Az eredményt elküldték Prabhupádának is. Prabhupáda kétség kívül elégedett volt és megjegyezte, hogy milyen jól használtuk ki a lehetőségeket a Krisna-tudat, és különösen a Krisna könyv terjesztésére. Azt mondta, hogy a prédikálás minden lehetőségének kihasználása a fejlett bhakta ismertetőjegye.
Szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehetem ezeknek a történelmi eseményeknek, és hogy Krisna elküldte Thakura Haridászt Vancouverbe, hogy fölkarolja a nagy könyvek osztásáról szőtt álmomat. Nem gondolom, hogy valami képesítésem lenne az odaadó szolgálat gyakorlására. Azonban az, hogy valami kis közöm volt a nagy könyvek osztásának elindulásához, annyi kegyet záporozott rám, hogy még ma is folytatni tudom a Krisna-tudat gyakorlását.

Mahatma das






 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future