RSS

H.H. Sivarama Swami: Az Úr Caitanya szankirtana mozgalma-a páda-yátra eredete - 4.befejező rész
2008. március 29.


Námasraya kori dzsatané tumi, thákaha ápana kádzsé. "Ezért hát vegyetek menedéket a Szent Névnél, és lankadatlanul szolgáljátok Őt." Ez az Úr Caitanya ajándéka az emberiség számára: "námásraya". Az Úr osztja Krisna szent nevének oltalmát. Ő megteheti, mert Ő Krisna és így saját kegyét osztja. Az Úr vágyával azonosulva Srila Prabhupáda világszerte terjesztette a Hare Krisna mantra éneklését és mindenkinek esélyt adott a menekülésre.

Hogyan vegyünk menedéket a szent névnél? Egyszerűen csak a Haré Krisna mahá mantra rendszeres vibrálása által - HARÉ KRISNA, HARÉ KRISNA, KRISNA KRISNA, HARÉ HARÉ, HARÉ RÁMA, HARÉ RÁMA, RÁMA RÁMA, HARÉ HARÉ - minden tudás és spontán odaadás felébred a szívben. Az embernek el kell fogadnia, hogy az Úr szent neve minden vallásos gyakorlat lényege ebben a korban. Nem szárnyalhatja túl a szentírások tanulmányozása, áldozatok, lemondások és semmiféle meditáció. A szent név abszolút kegyes és az Úr hang-képviselője. Olyan, mint a "cintamani", az érintőkő, örökké tiszta, teljes és transzcendentális, minden tekintetben azonos az Úrral. Aki megvalósítja a szent nevet, az szemtől szembe látja az Úr Krisnát, és gyorsan felébreszti szunnyadó istenszeretetét.Kolavecera Sridhara házába érve az Úr Caitanya nagyon szomjas lett. Víz után nézve talál egy vasból készült edényt a ház küszöbén. Gaurahari, Aki a mérhetetlen univerzumok mestere és a szerencse istennőjének a férje, felkapja az edényt, és iszik belőle. A küszöbhöz jőve Sridhara, az idős és alázatos vaisnava felkiált: "Visnu, Visnu!", és megragadja az Úr kezét.

"Uram, ez a víz arra való hogy megmossuk benne a lábunkat, mielőtt belépnénk a házba. Nem jó Neked. Ha ezt megiszod, nem tudom hová jutok!"

Az Úr Caitanya mosolyog, erőszakkal kiveszi az edényt Sridhara kezéből és megissza a tartalmát.

"Sridhara - mondja az Úr - a víz, mely lábadat mosta, olyan, mint a nektár Nekem. Örökké leláncol bhaktáim szeretete, és nem ismerek nagyobb boldogságot, mint az ő társaságukat. A te odaadásod olyan tiszta, hogy még egy kutya is imádandó a házadban, mint ez a víz."

Minden bhakta, aki tanúja volt, ahogy az Úr kimutatta hatalmas szeretetét bhaktája iránt, hangosan énekli nevét. Sridhara szeméből könnyek patakzanak és az Úr lótusz lábához borul. Az Úr Caitanya felemeli és mellére öleli. Az a mellkas, melyet a szerencse istennője sok ezer évig imádott, hogy helyet kaphasson rajta, szeretettel magához ölelt egy szegény banánlevél-árust, mert tiszta szeretettel bírt az Úr és a bhakták iránt. Majd az Úr Gauranga leül társaival és különböző banánkészítményekből és rizsből álló lakomát élvez, melyet Sridhara főzött. Evés után Sridhara ráveszi az Urat, hogy feküdjön le egy függőágyban a házban, és masszírozni kezdi az Úr lótuszlábát. Az Úr Caitanya azt mondja:Jivera kályanan szadhana kám, dzsagaté ászi e madhura nám, avidya timira tapana rúpé, hrid gagané birádzsé. "Krisna édes neve leszállt ebbe az anyagi univerzumba, mert arra vágyik, hogy megáldja az összes élőlényt! Úgy ragyog a szív egén mint a Nap, és elpusztítja a tudatlanság sötétségét."

Egyetlen lejegyzett versében, a Sri Siksástakamban az Úr Caitanya a következőképpen írt a szent nevekről:

"Minden dicsőséget a sri-krisna-szankirtanának, mely megtisztítja a szívet az évek során rárakódott portól, és kioltja a feltételekhez kötött élet, az ismétlődő születés és halál tüzét! Ez a szankirtan mozgalom a legnagyobb áldás az emberiségre, mert a kegyes hold sugarait árasztja. Ez minden transzcendentális tudás lényege. Növeli a transzcendentális gyönyör óceánját és képessé tesz minket arra, hogy teljességében élvezhessük azt a nektárt, amelyre örökké vágyunk."

"Óh, Uram! Csak a Te szent neved hoz áldást az élőlényekre, ezért millió és millió neved van, mint Krisna és Govinda. Ezeket a neveket átitattad összes transzcendentális energiáddal. Éneklésüknek nincsenek nehéz vagy szigorú szabályai. Óh, Uram, kegyesen lehetővé teszed számunkra, hogy szent neveid éneklésével könnyen megközelíthessünk Téged, de én olyan szerencsétlen vagyok, hogy nem vonzódom hozzájuk."

"Énekeljük az Úr szent nevét alázatos elmével, s gondoljuk magunkat csekélyebbnek az utcán heverő szalmaszálnál. Legyünk türelmesebbek, mint a fa, s minden hamis tekintélyvágytól mentesen legyünk készek minden tiszteletet megadni másoknak. Ha elménk ilyen állapotba kerül, állandóan énekelhetjük az Úr szent nevét."

Ahogy a délután estébe hajlik, a nap heve alábbhagy, és hűvös szellők jelzik az éj érkezését. Hangszereiket összegyűjtve a bhakták újrakezdik a kirtanát míg el nem érik Sridháma Mayapurát, az Úr szülőhelyét. Ott az Úr Gauranga búcsút int szeretett bhaktáinak: valamennyit megöleli, és édes szavakat intéz hozzájuk. Aztán elméjében szeretett anyja Szacsidévi és odaadó felesége, Visnupriya felé fordul. Belép saját otthona udvarára, miközben énekel: "Haré Krisna, Haré Krisna?"

Így a Legfelsőbb Úr, Aki minden öröm forrása, minden élvezetet nyújtó kapcsolat eredete és minden élőlény menedéke, lezárja földi kedvtelései napjainak egyikét. Ő, Aki teljesen elégedett Magában, tovább vibrálta saját nevét, hogy másnap ismét folytassa tisztaszívű követői társaságában.

Az Istenség Legfesőbb Személyisége, az Úr Krisna minden lelki vagy anyagi energia és potencia kútfeje. A felfoghatatlanul pompás lelki világ tulajdonosa, teljes és önmagában elégedett. Független és nem ragaszkodik a teremtéséhez. De ő a kedvtelései és bhaktái nagy élvezője vaikuntha minden vágynak otthont adó földjén. Szerető kedvtelésit kinyilvánítva Goloka Vrindávanban, Ő saját gyönyörenergiája, Srimati Rádharáni és segítői legfelsőbb élvezője.

Mi bírhatja rá ezt az Urat, hogy elhagyja azt a lelki világot és elfogadja saját bhaktája formáját egy alázatos bráhmana családjában?

Az Úr Caitanya szakirtana mozgalma, a legmagasabbrendű élmény, mely még a Legfelsőbb Személyt is vonzza. Néhányan az Úr Gauranga kirtanáját leegyszerűsített gyakorlatnak tartják. De a szent név kirtanájában olyan transzcendentális ízeket tapasztalt Ő, amit el sem tudnak képzelni még a legfejlettebb bhakták sem. Krisnadásza Kavirádzsa Goszvámi leírja az Úr megjelenését a Caitanya Csaritamrita Ádi lílájában:

"Sri Rádha és Krisna szerető kedvtelései az Úr belső gyönyöradó potenciájának transzcendentális megnyilvánulásai. Noha Rádha és Krisna egy személy, örökké különváltak. Most ez a két transzcendentális személy ismét egyesült Sri Krisna Caitanya formájában. Leborulok előtte, aki bár Krisna Maga, Srimati Rádharáni érzéseivel és színében nyilvánult meg."

"Vágyva arra, hogy megértse Rádharáni szerelmének dicsőségét, a csodálatos tulajdonságokat Magában, melyeket csakis Rádharáni tapasztal szeretetén keresztül, valamint a boldogságot, amit Rádharáni érez, mikor felismeri Krisna szerelmének édességét, A Legfelsőbb Úr, Hari, Rádharáni érzelmeivel gazdagon felruházva megjelenik Srimati Szacsidévi méhéből, miként a hold bukik fel az óceánból."

Azok a szerencsés élőlények, akik részt vesznek ebben a szankirtan-mozgalomban szent nevek éneklésében, a táncon keresztül és azáltal, hogy másokat is erre buzdítanak, nagyon gyorsan megkapjáka kegyét. Társaságát elnyerve, az ember eléri a Legfelsőbb tökéletességét, bárki legyen is az és bárhol legyen is. Ezért az embernek meditálnia kell az Úron, ahogyan Rúpa Goszvámi meghagyta:

"Bárcsak az Úr, akit Srimati Szacsidévi fiaként ismernek, transzcendentálisan helyet foglalna szíved legmélyén. Fényesen, mint az olvadt arany ragyogása, indokolatlan kegyéből megjelent a Kali korban, hogy ossza azt, amit még egyetlen inkarnáció sem adott ezt megelőzően: a legemelkedettebb és legragyogóbb lelki tudás szolgálata nektári ízéről".





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future