RSS

H.H. Sivarama Swami: Az Úr Caitanya szankirtana mozgalma - a páda-yátra eredete - 3.rész
2007. október 08.


Végigkanyarodva Navadvípán, az Úr folytatja nagy kirtanját. Az emberek tolonganak, hogy csatlakozhassanak az Úr szent nevének énekléséhez. Sokszázezren jönnek s végül úgy tűnik, hogy ragyogó arcok tengere hullámzik az Úr Caitanya körül. Az Úr Caitanya karjait magasra emelve odakiált követőinek: "Krisna he! Krisna he!" Valamennyien összetett kezekkel és könnyekkel szemükben válaszolnak: "Jaya Gaura Hari!" Navadvípot minden szigetén - Sri Antardvipán, Godrumadvípán, Rudradvípán, Ritudvipán, Mododadrumadvipán, Koladvipán, Jahnudvipán, Simantadvipán, Madhyadvipán - az odaadó szolgálat kilenc folyamatából egyet gyakorolnak főképp. Vibrálás, hallás, emlékezés, imádkozás, imádat, az Úr lótuszlábának szolgálata, szolgálata, szolgává, baráttá, válás, és mindennel való meghódolás az Úrnak. Az Úr Krisna, minden transzcendentális tudás és boldogság lakhelye megjelent egy aranyszínű formában, hogy ingyen ossza az odaadó szolgálat valamennyi titkát, és megadja a végső céljukat, az iránta érzett szeretet.

Az Úr Gauracandra magas, ragyogó alakját lótusz szemeiből hulló könnyei fürdetik, gyökerestől elpusztítva a Kali kor tudatlanságának sötétségét.

Ateisták és szmárta bráhmanák lépnek elő, hogy szembeszálljanak Vele. Gyönyörű formája és egyedülálló tánca láttán megolvad a szívük. Félredobják száraz filozófiájukat és ajkaikon Krisna nevével leborulnak az Úr Gauranga előtt. Az Úr szeretetteljes mosollyal nyugtázza meghódolásukat. Gaura-natarádzsa, a táncosok királya menydörgő hangon azt mondja: udita tapana hoile asta, dina boli hibe byasta, tabe keno ebe alasa hoy, ná bhdzsa hridoya-rádzsé "Óh, testvér! Minden napkeltekor és napnyugtakor elmúlik és elveszik egy nap. Meddig maradtok még tétlenek, miért miért nem szolgáljátok hát a szív Urát?"

Születésünk pillanatától kezdve haldoklunk. Milyen idős vagy? Senki sem kérdezi, hogy milyen ifjú vagy, mert nem leszünk fiatalabbak. Minden nap közelebb visz bennünket az elkerülhetetlen halálhoz. És hogy mikor jön el annak órája, ki a megmondhatója? Noha minden egyes nap megszámlálhatatlan ezernyi ember rohan a halál tátongó szájába, mégsem törődünk vele: "Velem ez nem történhet meg!"

Nyisd ki az újságot, kapcsold be a televíziót: ötvennyolcan haltak meg egy futballmeccsen, háromszázötvenketten meg egy repülőgépszerencsétlenségben, Kambodzsa felét elsöpörte egy őrült ideológiája. Vagy még közelebb, a szomszédod szívinfarktust kap a főúton, vagy valakit halálra gázol egy autó, mikor át próbál menni a zebrán a legközelebbi közért előtt. Meddig fogsz élni? Száz évig? Húszig? Vagy csak a jövő hétig? Nem tudjuk megmondani. De egy biztos: ahányszor csak felkel és lenyugszik a nap, a halál egy lépéssel közelebb kerül hozzánk. Lehet hogy nem hiszünk Istenben, a halál azonban biztos, így hát az ateisták félelmetes formájában, halálként fogják meglátni Istent. Az Úr Caitanya itt van és mindenkit bátorít: "Ne vesztegesd az időt, fogadd el a bhakti-yoga folyamatát! Most!"

Az Úr Gauranga lassan, méltóságteljesen táncol, mélyen elmerülve saját eksztázisában. Szeme sarkából pillantásokat vet bhaktáira és édes mosolyával bátorítja őket. A nyakát körülölelő virágfüzérekből virágok hullanak lótuszlábához, miközben akik utána mennek, felveszik a port azokból a lábnyomokból, hatalmas üregeket hagyva ezzel az úton. Az Úr Caitanya, Szacsi anya fia mosolyogva megáldja őket, őket pedig elönti a Krisna préma eksztázisa. Dzsivana anitya dzsánaha szár, táhé náná-vidha vipada-bár. "Meg kell értenetek ezt az alapvető tényt, hogy az élet mulandó, és telis-tele van különböző nyomorúságokkal."Ismételve, amit korábban már mondott, Caitanya Maháprabhu hangsúlyozza az anyagi lét átmenetiségét. Anélkül, hogy jól megértené ezt az elvet, az ember zavarodott marad, és továbbra is hajszolni fogja e világ csapongó örömeit.

Ezzel arra utal az Úr, hogy az embernek állandóan hallania kell ezt az üzenetet a bhagavata széva segítségével. Bhagavat arra vonatkozik, ami kapcsolatban áll Bhagavánnal, azaz az Úr Krisnával. Ebben az esetben két dolgot jelent: a bhagavat személyt és a bhagavat könyvet. Az embernek úgy kell megértenie, hogy mi az élet célja, hogy hall az Úr bhaktáitól, társul velük, és olvas olyan hibátlan könyveket, mint a Bhagavad gíta és a Srímad Bhágavatam. Ha valaki állandóan ezt teszi, akkor az anyagi energia hatása csökken, és az ember felemelkedhet a transzcendentális szintre.

Nem vagyunk pesszimisták, ha azt mondjuk, hogy az élet tele van válogatott szenvedésekkel. Ha valaki olvassa az újságot, rádiót hallgat vagy televíziót néz, akkor megértheti, hogy ez a valóság. Az igaz, hogy minden bolond találhat némi illuzórikus boldogságot, bármilyen árat is kelljen fizetnie érte. De el kell döntenünk, hogy akarunk-e tovább szenvedni meghatározatlan ideig egy kis pihenőért, amit élvezetnek nevezünk, vagy inkább meg akarjuk találni a végtelen boldogságnak azt az állapotát, ahonnan nincs visszatérés ebbe az átmeneti anyagi világba.

Námasraya kori dzsatané tumi, thákaha ápana kádzsé. "Ezért hát vegyetek menedéket a Szent Névnél, és lankadatlanul szolgáljátok Őt."





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future