RSS

H.H. Sivarama Swami: Az Úr Caitanya szankirtana mozgalma - a páda-yátra eredete - 1.rész
2007. augusztus 08.


Navadvípa Nádia körzetében fekszik, Nyugat-Bengálban. A gyönyörű Gangesz folyó kilenc szigetre osztja e földterületet, mellyel nyolcszirmú lótuszt alkotnak, a lótusz közepe pedig Srídháma Mayapura. Navadvipa területe 128 négyzetmérföld kiterjedésű, határain belül mégis az egész lelki világ megtalálható. Navadvípa transzcendentálisan ragyogó föld, ahol a fák kivánságteljesítő kalpavriksák és a csintámani talajt számtalan drágakő ékesíti. Szépséges tarkatollú madarak röpködnek ide-oda, és minden állat lelki harmóniában él együtt. Itt minden szó kirtana, minden lépés tánc, hiszen ez Caitanya Maháprabhu születésének és kedvteléseinek felfoghatatlan színtere.

Hatalmas, korallból és drágakövekből épült palotaszerű templomok ékesítik a Gangesz partjait, és mindig eksztatikus szeretet-raszában végzett Krisna-kirtana zajlik. Az Úr lábnyomai díszítik a tájat. Navadvípa lakói ezt legféltettebb kincsüknek tartják. Összegyűjtik a port azokból a lábnyomokból, boldogan a testükre szórják, és ebből transzcendentális örömöt merítenek. E lelki lakhelyet az anyagi energia vékony rétege fedi, hogy megvédje a kéjes emberek szemei elől, akik számára közönségesnek tűnik. Azonban ez az Úr Gaura tiszta bhaktáinak végső lakhelye.

Az éjszaka sötét és lágy. Az illatos szellők éjszaka nyíló lótuszok illatát hozzák, és páva-rikoltások törik meg a csöndet. Rövidesen fölkel a nap. A keleti horizont feketesége szürkébe hajlik. Könnyű pára lebeg a rizsföldek fölött, majd az égen vörös árnyalatok jelennek meg.

A kétszerszületettek ékköve: az Úr Gaurasundar felébred. Ajkain Krisna szent nevével átsétál otthona udvarán. Több épület áll az udvarban: konyha, a templom és a lakóházak. Haja hosszú fekete hullámokban omlik széles vállára. Az Úr transzcendentális eksztázistól borzongó testtel belegázol a Gangeszbe, hogy megfürödjön, miközben egyre azt vibrálja: "Krisna! Krisna!" Napkeltekor, az ezüstösen csillogó vízben állva elvibrálja a szent gayatrit. Teste oly ragyogó, akár az olvasztott arany. Szeme hosszú, mint a lótusz szirma, s állandóan könnyeket hullat. Gyönyörű arca megszégyeníti a felkelő napot és egy lágy mosoly ékesíti ajkát. Karja hosszú, és nagy kezében számtalan univerzum sorsát tartja. Ragyogó ruhába öltözötten, visnu-tilakkal és szantálfa ékszerekkel feldíszítve Srivásza és Advaita Ácsárja házába megy. Kecsesen mozog, saját prémája nyughatatlanná teszi. Tehenek követik, akik azért jönnek, hogy megnyalják arany formáját.

A bhakta közösség a Prithu-kund partján lakik. Valamennyien összegyűltek Srivásza udvarán. Az Úr hosszú karjait feje fölé emeli, és mély hangon így kiált: "Hari Bol! Hari Bol!" A mridangák (agyagdobok) visszhangzanak: "tathai, tathai" és a jhaják (nagy réz cintányérok) ritmusosan bonganak. Saci anya fia édes, könyörületességgel és szeretettel teli hangon énekelni kezdi Krisna Szent neveit: Hari haraye-náma Krisna yádaváya namaha yádaváya mádhaváya késavája namaha. Az Úr Gauranga arany formája remeg az eksztatikus istenszeretettől és bokacsengettyűi csilingelnek, ahogy elkezd táncolni. Ezeket a lábakat, melyeket még a nagy félistenek: az Úr Brahmá és az Úr Síva sem tudják elérni, könnyedén megkaphatják azok, akik elfogadják menedéküket. Nityánanda prabhuval, Advaita Ácsárjával a jobbján és Gadádharával, Srivászával a balján olyan Ő, mint a telihold égitesteivel körülvéve. Mridanga játékosok, jhaja-játékosok és megszámlálhatatlan bhakta kíséretében nagy eksztázishullámokban mozog, vele együtt a kirtana-csapat, alámerülve és felbukkanva azokban a hullámokban. A Gangesz folyó Navadvípa partjainál összehúzódik, a szigeteket azonban most ellepi az Istenszeretet árja. Tánc közben saját neveit énekelve az Úr Gaura néha magasra ugrik, néha fáklyaként forog, máskor megáll. Ahogy halad Navadvípa falvain keresztül, odakiáltja az alvó lelkeknek: micshe nida-base gelo re rati, divasa sarira-szadzsé "Kedves barátaim, ébredjetek! Miért vesztegetitek az éjeteket fölösleges alvással, napotokat pedig testetek ékesítésével?"

Ez szégyenletes anyagi helyzetünk. Azonosítjuk magunkat az anyagi testünkkel, elfeledtük valódi lelki azonosságunkat. Éjt nappallá téve az érzékek követelőzéseinek kielégítésén fáradozunk és azt gondoljuk, hogy az élet nem több ennél. Annak ellenére, hogy a test csupán undorító dolgokkal teli zsák, milliókat költünk minden évben kozmetikumokra, hogy elfedjük természetes hibáinkat: betegséget, öregkort, miközben a világ kétharmada éhesen tér nyugovóra. A divattervezők az uralkodó murtik, és mindenkinek dolgoznia kell mint a kutyának, hogy hetente új ruhát vegyen. Egyik bohóc azért él, hogy túltegyen a másikon. Saját rossz cselekedeteink vernek bilincsbe, rémes gyárakban letöltött gyötrelmes gürcölés a bűnhődésünk szívtelen betondzsungelekben, melyeket városoknak nevezünk. Bűnös életünk kísért, igaz barátok és kapcsolatok nélkül megkísérlünk külső díszekkel vonzani másokat. Felöltöztetjük a testünket és képezzük az elménket. Ezzel elfedjük valódi lelki vonásainkat és csupán egy másik zavart élőlény érzéktárgyaivá válunk. Csalódottan és kimerülten, az egyetlen kiút a patkány-versenyfutásból az alvás. És az is néha csak a kora reggeli órákban köszönt ránk.

(folytatása következik)





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future