RSS

Páda-yátra 2007 - Napló 12. rész
2007. július 11.


Június 19-23.: kedd-szombat

Csütörtökön Vépen szálltunk meg. Készültünk rá, mert itt tartottunk pihenőt. Ez a második, és egyben az utolsó pihenőnap a május 25-től július 6-ig terjedő időszakban. Mivel júliusban bejön pár fesztivál, ezért most nem pazaroljuk pihenéssel az időt:)

Egy mezőgazdasági iskola tornatermében lakunk. Nem is közönséges iskola, hanem valami komolyabb intézmény, múzeummal, oldtimer-traktor kiállítással, szolgálati lakásokkal, és a főútján forgalomirányító lámpával. A tornaterem mellett volt egy kis erdő, a konyhakocsit és az autókat beállítottuk a fák közé. Aztán estére össze-vissza parkolgattunk, mert jött a híres vihar, jégesővel, és nem tudtuk eldönteni, hogy a jégveréstől féltsük-e jobban az autókat, vagy attól, hogy rádől egy fa. A vége az lett, hogy nem féltünk semmitől, mert nem jött a végítélet. Csak a szele ért el minket. A szelének a széle. Véptől északra vonult el a veszedelem Pest felé. A bhakták kiültek a rézsűre, és gyönyörködtek a néhány kilométerre elvonuló színpompás viharfelhőkben.

Krisna testszíne gyönyörű, akár az esőfelhő, lótuszhoz hasonlatos arca ragyog, mint a nap, ruháján ékszerek csillognak, és testét virágfüzérek ékesítik. Amikor feketés viharfelhőket látunk, akkor mindig arra gondolunk: ez Krisna színe. Persze az ilyen felhőnézés nem valami világtól elrugaszkodott "meditáció", vagy szentimentális képzelgés, amikor a mezei Krisna hívő megpróbálja elhitetni magával, hogy lát valamit, amit nem lát. A felhők szépek, jó gyönyörködni bennük, és az ember konstatálja, hogy pont ilyen színe van a Legfelsőbb Úrnak is.

Szombathelyen két napot töltöttünk. A Tó kempingben aludtunk, kis faházakban. Vépről Sárvárra mentünk tovább. Itt is két éjszakát terveztünk. De csak terv maradt. Áryadévát délelőtt felhívta az iskola igazgatónője, hogy mégsem tud szállást adni.

-Azt mondta, hogy az önkormányzattól szóltak, hogy nem engedhet be minket az iskolába.

-Holnap megyünk. Hol aludjunk, nem mondta? -kérdeztem.

-Mondtam neki, hogy megígérte. Kérdeztem, most hová rakjak 30 embert? Azt ő nem tudja. Vagy 5 percig beszéltünk, nem engedtem, hogy letegye. Szeretett volna lerázni, de hát megígérte, és egy nappal érkezés előtt nem dobhat ki minket. Azt mondta, az alpolgármester nem engedi. Önkormányzati iskola, nem tud mit tenni.

Elővettük a térképet, és megnéztük, hol lehet aludni Sárvár helyett. Vépen megkértük az igazgatót, had maradjunk pénteken is -kedves volt és megengedte-, szombatra pedig sikerült a rábapatyi iskolába beszállásolni.

Szerencsére a sárvári emberek nagy része nem haragszik a bhaktákra, és a harinámot ugyan olyan szeretettel fogadták, mint az előző városokban, úgyhogy nagyon jól éreztük magunkat. És mivel minden jó, ha a vége jó, este már őszintén szólhatott a dal: "Köszönjük néked sárvár...":)

Caitanya das 





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future