RSS

Páda-yátra 2007 - Napló 10. rész
2007. július 04.


Június 14-15.: Sopron

Sopronban
2 napot voltunk. Illetve majdnem hármat. Csütörtök délután érkeztünk, pénteken egész nap a városban zenéltünk, és még szombat délelőtt is muzsikáltunk egy kicsit elindulás előtt.

Volt alkalmunk találkozni az emberekkel. A piacnál valaki adott 2 eurót, hogy mindenképpen menjünk be a sarki kocsmába is zenélni, a pultossal is meg van beszélve. Néha előfordul a kocsma-harinám, még olyankor is, ha nem adnak 2 eurót. Valamikor behívnak minket, vagy csak úgy magunktól besétálunk -a besétálásnak Syámlál volt a nagymestere-, és húzzuk a talpalávalót. Ha lehet, megtáncoltatjuk az úri közönséget. Vagy Gorangáztatjuk őket. Az alkoholellenesség szellemében. Ezeken a helyeken igazán értik, miről van szó.

(Egyszer két hajléktalan szesztestvér tanulmányozta a szórólapunkat.
-Alkohol nélkül... -olvasta borízű hangon egyikük.
-Ez stimmel -mondta a társa
-Drogok nélkül...
-Ez is stimmel.
-Erőszak nélkül.
-Azt hiszem, mi rendben vagyunk -vonta le a végkövetkeztetést a jóbarát.)

Ebben a piaci kocsmában hamar körbeértünk. Csupa kis helyiségből állt, apró kis szobákból. Olyan volt, mint egy termeszvár. A bent ülők meg hasonlítottak a termeszekre; szürke volt az arcuk és kifejezéstelen. Viszont ellentétben a termeszekkel, teljesen passzívak voltak. Nem, hogy táncra nem perdültek, de még az arcuk sem rándult. Nem lepődtek meg, hogy a cigifüstös szürkeségükbe bedobolt egy csapat színes Krisnás. 2 percig voltunk bent, és végig valami elképesztő fásult tekintettel méregettek bennünket. Nagyon gyűrt arcú emberek voltak. Nehéz az élet.

De hát ide kell a Krisna-tudat. A világ nyomorúsággal és szenvedéssel teli, és boldogságot csak Krisna szent neve hozhat. A bhakták pedig elviszik mindenhova. Persze kívülálló számára furcsának tűnhet, hogy bemasírozunk egy kocsmába, de remélem, nem vonják le azt a téves következtetést, hogy ugyan azokért az örömökért -vagy inkább bánatokért- megyünk, mint az általános italbolt látogatók.

Sríla Prabhupada egy helyütt azt írja:

Még ha a tökéletlen bhakta számára valami ellentmondásosnak tűnik is, rendíthetetlen meggyőződésének kell lennie, hogy ha lelki tanítómestere betér egy italmérésbe, nem részeges, hanem valami szándéka van azzal, hogy odamegy. Egy bengáli versben ez áll:

yadyapi nityánanda surá-bádi yáya

tathápio haya nityánanda-ráya

"Még ha azt látom, hogy az Úr Nityánanda bemegy egy kocsmába, az sem térít el végső meggyőződésemtől, miszerint Nityánanda Ráya az Istenség Legfelsőbb Személyisége."

A bhakták az Úr Goranga és az Úr Nityananda utasítására járnak utcáról utcára, házról házra, és mindenkinek megpróbálják átadni a Krisnáról szóló igazságot.

Caitanya das





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future