RSS

Páda-yátra 2007 - Napló 9. rész
2007. június 27.


Június 13.: Fertőd-Nagycenk

Ma megvolt a múzeumlátogatás is. Fertőszéplakon a Vasúti Lámpamúzeumba kaptunk meghívást.

Már kifelé tartottunk Széplakról, amikor Lajos utánunk szaladt: -Itt egy hölgy meghívott, hogy ha akarunk, bemehetünk a lámpamúzeumba.

Általában megnézünk minden érdekességet, amiért nem kell 300 méternél messzebb menni. Visszakanyarodtunk. Jólesett a pihenő az árnyas udvaron. A vendéglátónk azonnal gyümölcslével kínált.

Ez a lámpamúzeum egy magángyűjtemény. Haragovics József és felesége több mint 250 vasúti lámpást gyűjtött össze. Sok szépet és csodát láttunk, amiről most nem írok, de volt egy olyan, küllemében igen ronda darab, ami különösen magával ragadott. Szovjet emberek alkotása. Petróleumlámpa teás kannát melegít, de a keletkező hő közben valami bimetál segítségével áramot fejleszt, ami elég a rádióhallgatáshoz. A hideg és a meleg fém találkozásánál áram keletkezik. Biztos, hogy nem figyeltem eléggé fizikaórán, de ilyen áramgyártásról még nem hallottam. Vagy hallottam, de elfelejtettem. A lényeg: fény +hő +áram.

Viszont; a szerkezet, ahogy funkcionál és ahogy kinéz, az tipikus Szovjetúnió. Ha van Szovjetúnió múzeum, egy ilyet tegyenek be oda is.

Megköszöntük a kedves vendéglátást és idegenvezetést, aztán ballagtunk tovább. Nagycenkig meg sem álltunk.

Szégyen vagy nem, de olyan fáradtak voltunk estére, hogy a Széchenyi kastélyt már nem mentünk megnézni. Hosszú volt az út és nagy a meleg. Van néhány emlékem a hatodikos osztálykirándulásról, az is inkább a Széchenyi-mauzóleumhoz kapcsolódik. Most megelégszek ennyivel.

A Széchenyi kripta fölött van egy felirat: Voltunk, mint ti; lesztek mint mi: por és hamu.

Kézenfekvő igazság. Nincs benne új elem. A meglepő, hogy mégsem akarja megérteni senki.

A halál ura, Yamaraja, egyszer a következő kérdést tette fel Yudhisthira Maharajának: "Mi a legmegdöbbentőbb dolog ezen a világon?" Yudhisthira Maharaja így válaszolt

(Mahabharata, Vana-parva 313.116):

ahany ahani bhútáni gacchantíha yamálayam

sesáh sthávaram icchanti kim áscaryam atah param

"Minden pillanatban száz és száz, ezer és ezer élőlény találja szembe magát a halállal, az ostoba élőlény mégis halhatatlannak gondolja magát, és nem készül fel a halálra. Ez a legbámulatosabb dolog ezen a világon."

Sríla Prabhupada azt írja: Mindenkinek meg kell halnia, mert mindenki teljes mértékben az anyagi természet irányítása alatt áll, mégis mindenki azt hiszi, hogy független, hogy bármit megtehet, amit csak akar, hogy sohasem jön el érte a halál, hanem örökké élni fog - és így tovább. Az úgynevezett tudósok terveiket szövögetik, hogy az élőlények a jövőben örökké élhessenek, miközben azonban e tudományt hajszolják, Yamaraja a halál ura eltávolítja őket úgynevezett kutatásaiktól, amikor elérkezik az ideje.

Az ember sohasem gondol arra, hogy ő is meg fog halni, ahogyan egy állat sem gondol arra, hogy a következő pillanatban levághatják. Elégedett azzal, hogy füvet ehet, ennyi az egész. Elégedett az érzékkielégítéssel. Nem tudja, hogy ő is meg fog halni. Az apám meghalt, az anyám meghalt, ez meghalt, az meghalt. Tehát én is meg fogok halni. És mi van a halál után? Nem tudom. Ez a probléma. Az emberek nem veszik komolyan ezt a problémát, de a Bhagavad-gítá megmutatja, hogy ez az igazi oktatás. A valódi oktatás az az érdeklődés, hogy miért van az, hogy bár nem akarunk meghalni, a halál mégis jön. Nem akarunk megöregedni. Miért ér el bennünket mégis az öregkor? Sok problémánk van, de mindnek ez a lényege és összegzése.

Caitanya das





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future