RSS

Páda-yátra 2007 - Napló 8. rész
2007. június 22.


Június 7-12.: Farád-Fertőd

A hét békésen telt. Kapuvárig csak kis falvakon mentünk keresztül. Farádnál délfelé fordultunk, és irány Potyond. Cirákon a csapat megtartotta az első pihenő napját. 15 nap harinámozás után már hiányzott. Kis fűszer hozzá: egész nap betonoztak a tornacsarnok mögött. Traktorra volt rákötve a betonkeverő, az adta a ritmust a relaxáláshoz. A teherautók meg hordták a sódert. De ez még mindig jobb, mint amikor éjszaka diszkó van a szomszédban.

Aztán elérkeztünk Fertődre. Mini város, közepén az Esterházy kastély. Nagyon szerettünk volna bemenni, és körülnézni egy kicsit. Ez lett volna a kultúrprogram. De nem lett. Éppen filmet forgattak az angolok -vagy a franciák- és az egész épület le volt zárva. John Adams élete és munkássága. Kosztümös, 4 részes.

Így csak a kapuig jutottunk. Meg hátul a parkba. Ez sem volt rossz, de nem az igazi.

Viszont a stáb egy lakókocsi telepet épített föl a kastély mellett. Nem kevésbé érdekes, mit a barokk építészet. Laksmiékkal neki is vágtunk, hogy tanulmányozzuk a lakókocsi építészet remekeit. (Ha már a barokk kastély-építészet remekét nem sikerült.)

Mivel a prédikátoroknak ahhoz a fajtájához tartozunk, akik az életük nagy részét úton töltik, mindig megdobogtatja a szívünk egy-egy szép művű lakókocsi, utánfutó, mozgókonyha, és effélék látványa. Gondoltuk, jöjjön a szívdobogás. Hátha elcsenünk valamilyen ötletet, amit aztán otthon Tírta lombfűrésszel és CO-hegesztővel össze tudna ütni a vaisnavák örömére. De ha nincs is ötlet, a szív gyönyörködtetése is megér egy sétát.

De itt is fennakadtunk a biztonságiakon. Már messziről kiszúrtak minket és Gorangával köszöntöttek. Hiába mondtuk, hogy ide tartozunk, irokéz indiánt játszunk a filmben. "John Adams és az irokéz háború."

A háborúról jut eszembe: a kastélyban van egy szoba, amit tükör szobának hívnak. Ha jól emlékszem nincs benn tükör egy darab sem. Valamikor az egész tükörrel volt borítva. Mondjuk szépen metszett velencei tükörrel. A legenda szerint Fertőd felszabadításakor egy szovjet katona betévedt a szobába, de kifelé menet nem találta az ajtót. Megzavarta a sok tükör. A problémát a dobtáras géppisztolyával oldotta meg. Úgy néz ki, maradandót alkotott.

Nekünk viszont a városnézés maradt, harinámmal. Harinám városnézéssel. Pl a polgármesteri hivatal épületében lakott annak idején Haydn. De a nagy zeneszerző emlékét őrzi -és fényesíti- nevében a Haydn Húsbolt.

Még a kastély felé táncoltunk az út szélén, amikor megállt egy autó a padkán, kiszállt egy fiatalember, és egy 10.000-est nyomott a kezembe. Mondott még valami jókívánság félét is, de azt nem értettem, részint a zene miatt, részint a meglepődöttségtől. Ő meg már ült is vissza a kocsijába és indított. Csak pár másodpercem maradt, hogy beadjak az ablakon neki egy újságot és egy maha-mantra CD-t.

Az országban mindenfelé találkozunk olyan emberekkel, akik formálisan nem tartoznak a Krsna-egyházhoz, de szeretnek minket, és nagyra értékelik a munkánkat. Akár adományaikkal segítenek, akár csak kedves szavakkal, mindig erőt adnak az ilyen találkozások. Egy ember előlép -látszólag a semmiből- nem adtunk neki semmit -legalább az adott pillanatban- és mégis kifejezi a nagyrabecsülését.

Azt hiszem, ez lehet a siker egyik formája.

Caitanya das





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future