RSS

Páda-yátra 2007 - Napló 5. rész
2007. június 09.


Június 3.: vasárnap, Jánossomorja

Na most azt kell írnom, hogy Jánossomorja egy csuda hely. Nem állítom, hogy az itt lakók Krisna-bhakták, de hogy nyitott, nyílt szívű emberek, az bizonyos. És nagylelkű adományozók.

Vasárnap 11 körül értünk a városkába, és elkezdtünk utcáról utcára énekelni és táncolni. Jó idő volt, se túl meleg, se túl hideg. Az emberek otthon voltak, és amikor meghallották a harinámot, akkor kijöttek a házaikból. És amikor odament hozzájuk egy könyvosztó bhakta, akkor nem menekültek vissza az ajtó mögé, hanem meghallgatták. És miután meghallgatták, akkor adományoztak, elfogadtak egy "Lépni kell" magazint vagy egy Hare Krisna kazettát, és a végén boldogan integettek utánunk. De még egyszer hangsúlyoznom kell: nem egy-egy ember vagy család tett így, hanem a város nagy része.

Emese elmondja a mondókáját az egyik kerítésnél álló házaspárnak: - Krisnások vagyunk, demonstrálunk az alkohol, a drogok és az erőszak ellen, így járunk városról városra. Azt mondja a férj: - Üdvözlöm önöket. Én vagyok a polgármester. - Köszönjük, hogy a város szállást adott a zarándok csapatunknak. -válaszolja Emese. Adományt már nem akart kérni; a szállás 30 embernek az már egy adomány. De a polgármester nem hagyja annyiban: - Adhatunk valamilyen pénzadományt? - Természetesen elfogadjuk - monda örömmel Emese, és eltette a nagylelkű támogatást.

Páda yátra 2006

Az egyik kocsma ajtajában álldogálnak néhányan. A tulaj laza és kicsit flegma. - Mi értelme van ennek az egésznek? - kérdezi Emesétől erős kifejezésekkel fűszerezve a mondatait. - Ne legyen alkohol? És én meg zárjam be a boltot, vagy mit csináljak? Közben a lányokat nézi, és erről a témáról is előadja egy-két gondolatát. Emese pedagógushoz illő alázattal és kitartással magyaráz. - Tudod mit? - kérdi a tulaj - Lásd milyen laza gyerek vagyok: itt egy ezres. Emese átnyújt egy újságot. - Kérem fogadja el ajándékba, ez a zarándok utunkról szól.- Igen? Na lásd milyen gyerek vagyok: adok még egy ezrest.

Páda yátra 2006

A következő vendéglőbe pedig egyenesen betessékeltek. A sors elrendezéséből rajtunk kívül éppen nem volt más vendég. (Szívesen mondanám, hogy ez törvényszerű, mert vasárnap kora délután az emberek a családjukkal ebédelnek, vagy kirándulnak, csak ennek semmi köze nem lenne a magyar valósághoz.) Szóval a tulajdonos meghívott mindannyiunkat egy üdítőre. Megpihentünk, Krsna-völgyről beszélgettünk a vendéglátónkkal, iszogattuk a meggy márkát.

Néha előfordulnak ilyen meghívások. Csak reménykedek, hogy az emberek nem értik félre, amikor nagy csinnadrattával vonulunk az utcán az alkohol a drogok és az erőszak ellen, aztán meg bemasírozunk egy vendéglátó ipari egységbe iszogatni. De a vendéglősök felajánlását is el kell fogadni, nem bánthatjuk meg őket azzal, hogy elutasítjuk a meghívásukat.

Caitanya das





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future