RSS

Páda-yátra 2007 - Napló 4. rész
2007. június 07.


Június 1-2.: péntek-szombat, Mosonmagyaróvár

Halásziból 1 óra alatt besétáltunk Mosonmagyaróvár belvárosába. Már nagyon vártuk ezt a kisvárost. Reménykedtünk benne, hogy itt emberek között leszünk. Nem sokan jártak a sétálón, de ez is sokkal több volt, mint amennyivel a Szigetközben találkoztunk.

Jó dolog a falusi harinám, mert a vidéki emberek sokszor nyitottabbak és érdeklődőbbek. Talán ártatlanabbak is, mint a városiak. De az elmúlt héten nem sikerült túl közel férkőznünk hozzájuk. Nem volt rossz, nem bántottak minket sehol, a polgármesterek, jegyzők, az iskolaigazgatók nagyon-nagyon barátságosak és segítőkészek voltak, de a harinám során kevés emberrel találkoztunk, és még ezek között is kicsivel több volt a passzív, mint más vidékeken.

Üdítő élmény volt a kisvárosi mozgás. Mindig jött valaki. Boltosok kiálltak az üzletük elé, ha nem álltak ki, akkor valamelyikünk bement hozzájuk; elgurult egy-egy autó, aminek az ablakán be lehetett adni a szórólapot; háziasszonyok bevásárlókosárral vagy a férjükkel; egy-egy csoport gimnazista cigizgetve, röhögcsélve. Volt kinek harinámozni. Erdőn-mezőn is van kinek, fű, fa, virág - mind lélek. De valahogy a prédikálás zamatát az adja meg, ha emberi lényeknek adjuk a Krisna-tudatot. Ez már csak ilyen.

Szombat délelőtt piac volt a mosoni városrészen. Piacon rövid a harinám, de lendületes. Az egyik gyakorlónadrág-árus nagyon élvezte a zenét.

- Titeket bírlak a legjobban - mondta Tibinek, miközben adományozott - Volt egy balesetem, kómába estem és kiléptem a testemből. Egy sziklán álltam, és egy falut láttam, ahol a házakban családtagjaim laktak. Aztán kaptam egyszer egy prospektust a Krisna-faluról, és rájöttem, hogy én itt jártam, amikor kómában voltam. Felismertem a falut, a házakat. Titeket bírlak a legjobban!

Nagy volt a mozgás nálunk megint a hétvégén. Péntek este meghozta az apukája Bhaktadast. Él itt a városban egy bhakta házaspár a kisgyerekével, ők is jöttek reggel este. Megjöttek Berciék, és vasárnapra Ida is csatlakozott hozzánk a tatabányai kis prabhuval.

Egy helybeli gimnazista kislány csatlakozott a harinámhoz pénteken. Velünk vacsorázott, másnap eljött reggel, és csatlakozott a felvonuláshoz. Vasárnap, mikor tovább mentünk, még tán a szeme is könnybelábadt. Mondtuk, hogy 3 év múlva visszajövünk érte. (Most 15 éves.)

Sokszor előfordul, hogy egy-egy városban összeismerkedünk valakivel, elkísér minket utcáról utcára, beáll közénk énekelni, este velünk vacsorázik, későig ott marad beszélgetni. Reggel eljön a programra, együtt reggelizünk, aztán mi továbbindulunk, ő meg ott marad szomorúan, mert szeretné, ha ez a csodálatos élmény - Krisnával és a bhaktáival való találkozás élménye - mindennapos lenne. De nekünk lépni kell, úgyhogy csak azt tudjuk tanácsolni, hogy gyakorolja otthon a Krisna-tudatot. Ha valaki őszinte szívvel, rendszeresen énekli a Hare Krisna mantrát, akkor újra találkozhat a bhaktákkal és Krsnával.

Caitanya das





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future