RSS

Sríla Sivaráma Mahárádzsa: Részletek a Suddha Bhakti Csintámaniból - II.rész
2007. április 27.


Pusta Krisna és a farm új vezetője zarándokutat szerveztek Karttika idejére Vrindávanába és Mayapurba, úgy negyven bhakta számára. Tekintélyes szannyászik - köztük Govinda Mahárádzsa - vállalták a bhakták vezetését. Acsjutánanda boldog volt: hosszú évek óta most először lehetett lelki tanítómesterével a szent dhámában. Silavati a farmon maradt, hogy gondoskodjon Rádha és Krisna imádatáról, de Gaura Hari velük tartott.

Acsjutánanda sokszor volt már a szent dhámában, a mostani alkalom azonban különleges volt. Govinda Mahárája, Pusta Krisna és Gaura Hari társasága, az eksztatikus kirtanák, a baráti beszélgetések és a különleges hónap, Purusottama a nektár monszunesőjével öntözték Acsjutánanda Krisna-tudatának bimbóját. A bimbó egyre inkább kinyílt, egy-egy szirmát bontva csak ki egyszerre, és Acsjutánanda olyan érzelmeket tapasztalt meg, amilyenekről Az odaadás nektárjában olvasott. Arra a napra emlékeztették ezek az érzelmek, amikor Sríla Prabhupáda rámosolygott a fényképről. Időnként máskor is tapasztalta ezeket az érzéseket, amikor könyvet osztott, nagy kirtanák idején vagy dzsapázás közben, kivételes alkalmakkor. Eksztázisban volt.

A parikráma ugyanolyan sikeresen ért véget, amilyen sikeresen elkezdődött. Kárttika hónap végén a bhakták elhagyták Vrindávana-dhámát, s visszatértek Nyugatra. Szomorúan vettek búcsút Rádha-Mádhavától, Krisna-Balarámától, Mayapurtól és Vrindávanától, de örültek is, hogy visszatérhetnek szolgálatukhoz, prédikálásuk színhelyére. Hazaérkezésük után Acsjutánanda újult erővel látott szolgálatához, és tanulmányozni kezdte a Csaitanya-csaritamritát, azzal a szándékkal, hogy megértse az Úr Csaitanya küldetésének mindkét célját: a nyilvánvalót és a titkosat is.

- Ne kövesd el azt a hibát, hogy azt gondolod, ami rejtett, bensőséges, az fontosabb, mint a nyilvánvaló és látható - mondta neki Pusta Krisna. - Nem arról van szó, hogy az egyik lelki, a másik meg anyagi. A kettő csupán ugyanannak az éremnek a két oldala. A prédikálás és a vraja-bhakti megízlelése éppen ezért elválaszthatatlan egymástól.

Acsjutánanda megszívlelte tanácsát, s ennek megfelelően végezte az emlékezés folyamatát. Nagy figyelemmel énekelte a gayatri-mantrákat, és dzsapázás közben felidézte a kedvteléseket, melyekről Vrindávanában és a többi szent helyen hallott. Tudta, hogy ezek a tettek mind a spontán odaadás birodalmába tartoznak, és reménykedett, hogy erősítik majd vonzódását Krisna kedvtelései iránt. Úgy érezte, nem jelent veszélyt számára, ha az Úr Csaitanya kedvteléseit hallgatva Krisna kedvteléseiről hall, de rendszeresen olvasni kezdte a Krisna-könyvet is, hiszen Sríla Prabhupáda erre biztatta a bhaktákat. Amikor néhanapján találkozott Gaura Harival, vagy telefonon hívták egymást, Krisna kedvteléseiről beszélgettek.

Néhány évvel a vrindávani parikramát követően Acsjutánanda meglátogatta Govinda Mahárádzsát, aki épp az egyik farmon pihent, egy napi autóútra tőle. Lelki tanítómestere egészsége hanyatlóban volt, és hetvenhat évesen már messze nem utazott annyit, mint korábban. Acsjutánanda alig várta, hogy szent társaságában lehessen. Amikor belépett a szobájába, megdöbbenve látta, mennyire lesoványodott és legyöngült. Az idős kor és a rengeteg utazás nem múlt el rajta nyomtalanul. Govinda Mahárádzsa erőtlenül így szólt hozzá: - Mindenkire ez vár. - Acsjutánanda lehajtotta a fejét, s összeszedte magát.

Hosszú órákig beszélgettek. Govinda Mahárádzsa sokkal fesztelenebb, közvetlenebb és nyíltabb volt, mint amilyennek Acsjutánanda addig ismerte.

- Nos, mire jutottál? - kérdezte tőle. Acsjutánanda hirtelen nem értette, mire gondol Govinda Mahárádzsa. Aztán rájött: lelki tanítómestere vrindávanai beszélgetésükre utal, amikor a spontán odaadó szolgálat került szóba. Acsjutánanda elmondta, mit értett meg Sríla Prabhupáda tanításaiból, s hogyan viszonyul most a ráganuga-bhaktihoz.

- Köszönöm - mondta guruja. - Megértetted, amit Sríla Prabhupáda mondott, és helyesen döntöttél. Folytasd ezen az úton! Prédikálj, és énekeld tisztán a szent nevet. Idővel minden föltárul majd előtted.

Acsjutánanda ekkor megkérdezte: - Nem nyugtalanít különösebben, mégis, kíváncsi vagyok: hogyan fogom fölismerni örök lelki önazonosságomat?

- Sríla Prabhupáda és az Úr Csaitanya felhatalmazására várok, hogy elárulhassak ilyesmit - felelte tétovázás nélkül Govinda Mahárádzsa. - Ha nem kapom meg ezt a felhatalmazást, mielőtt készen állnál, hogy megismerd a sziddha-dehádat, akkor a szent név vagy Csaitanya Maháprabhu személyesen fogják kinyilatkoztatni neked. Ne aggódj emiatt. Legyen hited Sríla Prabhupáda láncolatában! Idővel minden föltárul előtted - ismételte meg ígéretét, s mosolyogva hozzátette: - Má szucsaha.

- Mindig azért imádkozom - mondta Govinda Mahárádzsa -, hogy Sríla Prabhupáda és az Úr Caitanya megáldjanak azzal, hogy szolgálhassam Srimati Rádharánit. - Egy pillanatra elhallgatott. - A legjobb szolgálatot azzal tesszük Krisnának, ha szolgáljuk Srimati Rádharánit, Őt pedig úgy szolgálhatjuk a legjobban, ha Krisnáról prédikálunk. Srimati Rádharáni el fogja fogadni azt a bhaktát, aki elégedetté teszi Őt a prédikálásával, s ekkor minden vágya teljesül. Én igyekeztem a legjobban szolgálni Sríla Prabhupáda misszióját. Te is törekedj erre.





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future