RSS

Sríla Sivaráma Mahárádzsa: Részletek a Suddha Bhakti Csintámaniból - I.rész
2007. március 07.


Alex akkor találkozott először a hari-náma csapattal, amikor egy napon hazafelé tartott az egyetemről. Három éve járt már a számítástechnika szakra, és mostanra rá kellett ébrednie, hogy nem a technika tudománya az, amit keres. Ezen töprengett csalódottan, s olyannyira gondolataiba mélyedt, hogy az utolsó pillanatban vette csak észre a felé tartó, leplekbe öltözött utcai éneklőket - majdnem nekik ütközött. Egy pillanat múlva egy kopasz szerzetes termett előtte, és egy kis könyvet kínált neki, cserébe némi adományért. Mire a könyvet megvette, az éneklők már tovább is mentek, s zenéjük csupán távoli visszhangként zengett Alex fejében - ám ez a visszhang furcsamód nagyon ismerősnek tűnt.

A könyv, amit megvett, a Könnyű utazás más bolygókra, még a könyvespolcig sem jutott el. Kint hagyta a nappaliban, s bizonyára végleg megfeledkezik róla, ha anyja néhány héttel később meg nem kérdezi:

- Alex! Tiéd ez a könyv?

- Igen - felelte, és felvitte a szobájába, hogy majd beleolvas. A beleolvasásból azonban hamarosan elmélyült rácsodálkozás lett. Olyan lelki alternatívával találkozott a könyvben, mely megoldást kínált a kegyetlen versenyfutásra, amire őt is próbálták ránevelni. Tudományosnak, s egyben teistának találta a leírtakat, mely a modern nyelvezet ellenére egy ősi kor üzenetét közvetítette. Szeretett volna többet megtudni, ám új barátnője és a vizsgák fenyegető közelsége miatt egy időre megfeledkezett az egészről. Egyszer még látta is a bhaktákat egy rock-fesztiválon ételt osztani, de nem ment oda hozzájuk. Nem telt bele azonban sok idő, újra fölébredt benne a kíváncsiság, miután barátnője faképnél hagyta, szülei pedig egyre szapulták közepes osztályzatai miatt. Végül elment a helyi Haré Krisna templomba, és vett egy Bhagavad-gítát.

 

Alex intelligens volt, s a Gíta lenyűgözte. Ez a könyv nem valami új szekta brosúrája volt: egy ősi világvallás, a vaisnavizmus filozófiájának alapjait mutatta be. Először elejétől a végéig elolvasta, aztán újrakezdte, még figyelmesebben. A szerző gondolatmenete logikus volt, következetes, határozott és ellentmondást nem tűrő. Krisna nem sokat kertelt: miután a filozófiából fölépített egy olyan erődöt, melyen semmiféle kétely vagy szkepticizmus nem üthetett rést, azt kérte az olvasótól, hogy adja meg magát. Sríla Prabhupáda minden egyes vers magyarázatában ezt támasztotta alá: Krisna arra szólít fel mindenkit, hogy hódoljon meg Neki. Krisna és felhatalmazott képviselője legyőzhetetlen párost alkottak, és Alex nem tudta elengedni a füle mellett, amit mondtak - önmagát tagadta volna meg ezzel. "Ezt kerestem mindig! - kiáltott föl. - Ez az!"

Az ISKCON-templom csinos városi épület volt az üzleti negyed közelében; földszintjén a bhakták egy kis önkiszolgáló éttermet alakítottak ki. Alex örömére a templom meglehetősen közel volt az egyetemhez, így aztán ebédidőben gyakran ellátogatott az étterembe. Az étel nem egyszerűen finom volt: páratlannak, egyedülállónak találta. Alex nem tudhatta, hogy minden egyes falattal hitének zsenge növényét is táplálja, a szó legszorosabb értelmében. Az étterem fölött volt a templomszoba, oltárral, indiai festményekkel, és Sríla Prabhupáda murtijával: ő volt a Krisna-tudat mozgalmának alapítója, és ő írta azokat a könyveket, amiket Alex nemrég vásárolt és kezdett el olvasni.

Lassanként kezdte más szemmel látni a világot, és egész életvitele megváltozott. Fölismerte, mennyire hiábavaló és múlékony az az élet, melyben nincs jelen Isten, és meggyőződésévé vált, hogy minden vallás Istene a Bhagavad-gíta elbeszélője, Srí Krisna. Vegetáriánus lett, felállított egy oltárt a szobájában, és mindennap dzsapázott.

...Csodálattal pillantott Sríla Prabhupáda arcképére, és hirtelen túláradó szeretet és hála töltötte el Ő Isteni Kegyelme iránt. "Megmentettél!" gondolta. "Értelmet adtál az életemnek, értelmet a halálnak." És Sríla Prabhupáda rámosolygott. Ez volt Alex első lelki élménye. Prabhupáda, aki réges-rég, még mielőtt Alex megszületett volna, elhagyta ezt a világot, jelen volt a fényképében. Sríla Prabhupáda egy hivatalos fényképről rámosolygott, hogy értésére adja: elégedett vele. E mosoly láttán Alex úgy érezte, az egész világ elégedett vele. Soha életében nem érezte még ilyen jól magát, s azt szerette volna, ha ez az érzés soha többé nem múlik el. És azt akarta, hogy az egész világ megtapasztalhassa ezt az érzést.

Alex huszonkét éves volt, amikor az első könyvét megkapta, és huszonnégy, amikor beiratkozott a három hónapos bhakta-programra a templom kis farmján, a város szélén.

...Első nap egymást érték az előadások Sríla Prabhupáda könyveiből, az odaadó életről, a gaudiya vaisnavizmusról. Aztán ebéd következett - újabb felejthetetlen élmény -, majd pihenő, aztán egy pár órára a városba mentek, s a többi bhaktával együtt énekelve járták az utcákat. A kisbuszban, ami a hari-náma sankirtanáról hozta őket haza, Alex megismerkedett egy házaspárral, George-dzsal és Sheilával, akik egy pár héttel előtte költöztek be. Mindketten képzőművészetire jártak. George közvetlen volt és tréfás - alig múlt el perc, hogy ne viccelődött volna valamin -, míg Sheila komoly és megfontolt. Amikor visszaértek a templomba, gaura-áratira siettek, és George hatására Alex is olyan féktelen táncba kezdett, ami elfeledtette vele minden gátlását, és amitől még inkább megtapasztalhatta a szent név ízét.

Alex, aki azelőtt sosem barátkozott könnyen, most barátra talált - jobban mondva egy barát talált rá. Az esti Bhagavad-gíta lecke és a vacsora után ki-ki a szállására indult - külön a lányok, külön a fiúk. Alex még sokáig ébren feküdt a sötétben, és végiggondolta, mi minden történt aznap. Izgalmas nap volt! "Kíváncsi vagyok, hány nap alatt lesz belőlem tiszta bhakta" - morfondírozott. Azelőtt alig fordult elő, hogy ne a saját szobájában, szülei házában aludt volna, s most eltartott egy darabig, mire sikerült elaludnia. De aztán a bhaktákról, a kirtanáról és a murtikról álmodott. Csodálatos volt az egész.

...A bhakta-program elvégzése után Alex templomi szolgálatot kapott. George is mindig ott volt a közelben - ő felszolgáló lett az étteremben. Humorával és jó tanácsaival mindig felvidította Alexet. George és Alex titokban ugyanarra vágytak: könyvet akartak osztani. Nap, mint nap szolgálták, figyelték, hallgatták a könyvosztókat, amikor hazatértek akár az utcáról, akár a házakból, ahol osztottak. Mind a ketten alig várták, hogy belevethessék magukat abba a nektáróceánba, amiben szemmel láthatóan a könyvosztók úsztak. Amikor már annyira elhatalmasodott rajtuk ez a vágy, hogy már a szolgálatukra sem tudtak kellően figyelni, izgatottan a templom vezetőjének szegezték a kérdést: - Lehetnénk mi is könyvosztók? - Hát persze! - jött a válasz. - De adjatok egy kis időt, hogy találjak valakit, aki átveszi a szolgálatotokat..

A könyvosztás élménye Alex minden várakozását fölülmúlta, annak ellenére, hogy nagyon komoly lemondást igényelt. Ez az élmény még nagyobb vágyat ébresztett benne arra, hogy tanulmányozza Sríla Prabhupáda könyveit, mint amit a beköltözése előtt tapasztalt. Amikor az életében is alkalmazta azt, amiről olvasott, például Prabhupáda útmutatásait a szabályozott odaadó szolgálat végzésével kapcsolatban, egyre jobban képes volt kordában tartani elméjét és érzékeit. Ez a tapasztalat új lendületet adott a szentírásokba és az odaadás folyamatába vetett hitének, és ettől kezdve nagyon komolyan vette a lelki életet. Miközben Alex a Prabhupáda könyveiben rejlő tudás óceánjában búvárkodott, George-ot a könyvosztás eksztázisa táplálta nap, mint nap. A két barát örömét lelte a Krisna-tudatban. Egy napon, miután praszádam közben mindenféléről beszélgettek, ugyanarra a döntésre jutottak mindketten: "Avatást kell kapnunk!"

A prédikáló központba és a farmra is rendszeresen jöttek látogatóba idősebb bhakták. Govinda Mahárádzsában aztán Alex megtalálta azt a vaisnavát, akiben maradéktalanul hinni tudott. Különösen az vonzotta benne, hogy nagyon szigorúan ragaszkodott az odaadó elvekhez, és rendkívül filozofikus megközelítésből mutatta be Sríla Prabhupáda tanításait.

Egy éven át személyesen élvezhette Govinda Mahárádzsa társaságát, és a szolgájaként három hónapig még utazhatott is vele. Az egy év elteltével tökéletesen megbizonyosodott róla, hogy kezdeti benyomása helyes volt. Avatást kért, s lelki tanítómestere föl is avatta a Gaura-purnima fesztivál idején, Mayapurban. Alex neve Acsjutánanda dásza lett. Alig több mint egy évvel később, amikor Govinda Mahárádzsa ismét látogatást tett a templomban, Alex második avatásban, mantra-diksában részesült, s bráhmana lett. George és felesége, Sheila nem sokkal azelőtt kaptak avatást Bhakti-prabháva Szvámitól, egy indiai szannjászitól, aki Krisna kedvteléseiről tartott előadásairól volt híres, s nagyra becsülték amiatt is, hogy gyönyörűen énekelte a vaisnava dalokat. George és Sheila a Gaura Hari dásza és a Silavati-dévi dászi nevet kapták.

További részletek a lepnikell.hu hírlevélben (Feliratkozás: lepnikell@citromail.hu)





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future