RSS

Sríla Sivaráma Mahárádzsa: Krisna meditáció (Páda-yátra, Litér - 2006. Július 24 - reggel)
2007. március 05.


Kora reggel van, a nap most kezdett emelkedni a horizonton. Pirosas színe emlékeztet Srimati Rádharani tilakjára, melyet a gyönyörű világos homlokán visel. A nap izzása, a sugarak, melyekkel mindenhová elér, aranyszínűre festik a közeli falut és az előttem elterülő rétet.

Mindenhol virágok nyílnak. A virágok a magas, térdig érő fűben nőnek, ami ide-oda lengedezik. Ez olyan, mint mikor a Bridzsbászik - Vrindávana lakói - a prémájuk, az ő különleges Krisna iránti szeretetük szellőjének erejétől lengedeznek - hagyják hogy néha az egyik irányba, néha a másik irányba hajlítsa őket; néha különleges vonzalmat mutatnak Krisna iránt, néha megbüntetik; néha a tehénpásztor fiúk birkóznak Vele, máskor a lábát masszírozzák; néha a gopik mosolyokat szórnak Krisnára, máskor rosszallóan ráncolják a szemöldöküket.

A zölden lengedező fű között különböző virágokat lehet találni. Még mézet gyűjtő méheket is látok egyik virágról a másikra repülni. Úgy tűnik soha nem fáradnak bele - ahogy Krisna egyik bhaktától a másikig száll, és bárhol köt ki, ahol egy kis mézszerű vonzódást is talál, azonnal begyűjti azt. Ahogy a Bhagavad gítában is mondja: yo me bhaktya prayacchite

Jayadeva Goswami azt mondja: dhira samira yamuna tira vanamali - mikor Krisna megérezte a Yamuna partján lengedező csodálatosan hűsítő szellőt, felpezsdült, és a gopikkal töltött csodálatos kedvteléseire gondolt. Ez a szél is hasonlóan kellemes, hűsítő. Tegnap rendkívül meleg napunk volt. Az éj kellemes volt, de nem volt szél. Azonban most fúj a szél, felidézve a Vrindávan földjén pásztázó szelet, ami különböző gyönyörű virágok aromáját hozza magával - beli, cameli: ezek különböző típusú jázminok -, valamint a Yamuna folyó nagyon apró és illatos permetcseppjeit, amelyeknek különösen hűsítő hatásuk van.

Közben madarak énekelnek, némelyikük szaggatott hangot ad ki; hallom, ahogy a közelben galambok turbékolnak. Olyan ez mint Kupidó íjhúrjának pengő hangja, amivel virág nyilakat lő "pushpa-banaya dhimahi" Krisnára, vagy a gopikra. Az előbb kakasokat is hallottam, most is éppen kukorékol egy a messzi távolban. Vrindávanában is kukorékolnak a kakasok reggelente, ahogyan a madarak is énekelnek, és még néhány kutya is ugat a háttérben. A nap átragyog a fák levelein, ahogyan Vrindávanában is, és mindezzel az uddipanával, Vrinda Dévi próbálja meggyőzni Rádhát és Krisnát hogy itt az idő a fölkelésre, Vrindávaná falvai újra életre kelnek. A Brizsbászik korán reggel kelnek, hogy a napi kötelességeikhez lássanak, s mozgolódni kezdenek a házaik udvarán. Elindulnak az egyik háztól a másikig, illetve az egyik falutól a másikig húzódó ösvényeken. Ha Rádha és Krisna nem ébred elég gyorsan a pihenésből, ahová a tánccal, énekléssel, nevetéssel és gyönyörű kedvtelésekkel teli éjszakai fesztivál után hajtották a fejüket; meglátják őket a Bridzsbászik, amit a szétfoszló éjszaka után, korán reggel hazafelé sietnek a falvaikba. Akkor azonnal gyanakodni kezdenek: "Ó, nem! Merre volt Krisna egész éjszaka? Merre volt Rádha, hogy ilyen kivörösödött szemekkel tér visz a gopi barátnőivel, akik hasonlóan ziláltnak és fáradtnak tűnnek"?

Mikor Rádha és Krisna meghallja Vrindávan eme gyönyörű hangjait, elmerülnek a transzcendentális hely szépségében. Érzik a csodás szellőt, ami a simogatásával szolgálja Őket, és az erdő illatát, a kúszónövények virágainak aromáját. A madarak turbékolása mellett hallják a gopi barátnők halk kuncogását, ahogyan arra várnak, hogy meglássák, amint mindjárt felkelnek és útjukra indulnak.

A mi szakácsaink is nekifogtak a reggeli készítésének, úgy mint az idősebb gopik, akik korán kelnek és főzni kezdenek a tehéntrágya tüze fölött, és csodálatos rotikat csinálnak, melyeket később felajánlanak az imádott murtijaiknak - én is érzem a hordozható konyhánkból kiszűrődő illatot.

Srila Prabhupáda arra tanított bennünket, hogy az anyagi világot úgy lássuk, mint ami arra ösztönöz, hogy Krisnára emlékezzünk. Krisna mindenhol ott van, Ő mindenben benne van. Valójában mindenegyes fűszál, minden susogó falevél a Haré Krisnát énekli, mind Őt dicsőíti, és ha követjük a folyamatot, amelyet Krisna adott nekünk Bhgavad gítában, akkor képesek leszünk látni Krisna fenségét, Krisna dicsőségét, az Ő édességét, és az Ő kedvteléseit az anyagi világ minden aspektusában. Elvégre az anyagi világ csak azok számára illúzió, akik el akarják felejteni Krisnát, és ezért befedi őket. De azok a bhakták, akik emlékezni akarnak Krisnára, számukra az anyagi világ egyszerűen olyan mint egy könyvjelző, ami abban segít nekik, hogy folyton az egyik vagy másik kedvtelésre, illetve Krisna szépségének egyik vagy másik aspektusára emlékezhessenek.

A zöldet nézve - itt ülök a kis fák alatt, előttem pedig itt nyújtózik ez a zöld rét - eszembe jut: azt mondják ez a zöld szín nyugtatja a szemet; úgy ismerik mint ami a legjobb dolog a szemnek. De miért is van ez? Mert ha Srimati Rádharáni aranyszínű árnyalatát és Krisna kékes árnyalatát veszed - mi történik, mikor a kék és a sárga találkozik - Zöld lesz belőle. Így Rádha és Krisna találkozását szimbolizálja a zöld szín, és a bhakták a legnagyobb boldogságot merítik abból, mikor tudják, hogy az Isteni Pár együtt élvezi a kedvteléseit. Így a zöld szín mindig arra emlékezteti őket: "Ó, most találkozik Srimati Rádharani és Krisna, és ez a találkozás az egész világot zölddé változtatta." Zöld erdőket látok itt, fákat, minden zöldben ragyog, és ez mindenekelőtt egy emlékeztető a Krisna és bhaktái közötti örök szeretetteli viszonzásra.

Nemcsak Srimati Rádharáni szeretete aranyszínű - ez a maha-bháva színe - de a préma színe is ugyanilyen. Így a Krisnához való vonzódásunk, a Krisna iránti szeretetünk, amikor Neki ajánljuk, még zöldebbé teszi a dolgokat. A zöld természetesen azt is jelenti, hogy a dolgok szépen fejlődnek. Mikor a dolgok kiégnek, barnává válnak, vagy mikor meghalnak, elhervadnak. Ugyanígy, mikor a gondolataink mindig a Krisna kedvteléseire való emlékezéstől zöldellnek, azt mondhatjuk, hogy a Krisna tudatunk egészséges állapotban van. Ez azt is mutatja, hogy hamarosan a Krisnához való ragaszkodás rengeteg gyönyörű levele fog kifejlődni, és ezekből a levelekből pedig a Krisna iránti szeretet extázisának felettébb gyönyörű virágai fognak kihajtani. Ezek a virágok nagyon illatosak. A virágok pedig Krisnát, mint a méhet, a bhaktához vonzzák, és ahogy a méhek beporozzák a virágot, ahogyan Krisna jön és megérinti -Srila Prabhupáda a "megcsókolja" szót használja - a virág-szerű bhaktákat, akkor ők a rasa gyümölcseit, vagyis a Krisnához fűződő valódi kapcsolatot fogják megtapasztalni. Ekkor újra megnyilvánul az örök kapcsolatunk, a barátság finomsága, a szülői, vagy házastársi vonzódásunk Krisna felé, és az örök otthonunkban, Goloka Vrindávanában találjuk magunkat, szeretetteli viszonyban Krisnával.

Mikor korán reggel felkelünk, és a mangala-aratit énekljük, vibráljuk a köreinket, az imák szavai által inspirált gondolatok vonatát kell követnünk, a mahá mantra hangjai által, Sukadéva Goswami vibrációja által, ahogyan a Srímad Bhágavatamot beszéli el. Mindezek a dolgok arra szolgálnak, hogy Vrindávana legelőire vezessenek vissza bennünket.

Gondolatok Krisnáról...





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future