RSS

Helena álma
2007. február 28.


Nemrégiben Lilananda Prabhu és én könyvet osztottunk Róma Cenrocelle nevű munkásnegyedében. Miután meglátogattam néhány házat, egy öreg, zöld kapus házhoz értem. Egy fiatal férfi és egy fiatal nő jött a kapuhoz, és behívtak a ház kertjébe. Testvérek voltak: Antonio és Stefania. Később Maria húguk is csatlakozott hozzánk; nagyon kíváncsian hallgattak, miközben a könyveinkről beszéltem. Eközben Stefania háromszor is hátrament a házba. Ahogy később elmondta, azért hogy megnézze a három éves kislányát, Helenát, akinek légzési nehézségei vannak. Megtudtam, hogy ez különösen veszélyes alvás közben, így nagyon fontos hogy különeges figyelmet fordítsanak rá alvás idején.

Nagyon ártatlan és egyszerű embereknek láttam őket. Nagyon lelkesek voltak, hogy Krisnáról halljanak. Egy kis idő múlva megérkeztek a szüleik, és Antonio felkiálltott: "Anyu, Apu, ő egy Hare Krsna szerzetes!" Az anya viccesen azt mondta nekem: "Láttalak fel-alá sétálni ezelőtt, és azt gondoltam, hogy valami közeli klinikáról szöktél meg." Mindanyian nevettünk. Az apa komoly hangon azt mondta: "De én mondtam nekik, hogy meditáltál!"

Húsz percig beszélgettünk, és Stefania, Helena édesanyja úgy döntött, vásárol egy "Önmegvalósítás tudományát". Ez az egyszerű család annyira elbűvölt, hogy adtam nekik egy Vissza Istenhez magazint ajándékba. Meghívtam őket a vasárnapi programra, aztán elmentem.

Délután 5 körül elhatároztam, hogy a templom felé veszem az utamat. Miközben a kocsi felé sétáltam, Mariára gondoltam, Stefania hugára, akit vonzott az odaadó zene, és mivel volt egy CD az autóban, az jutott eszembe, hogy elmegyek újra hozzájuk, és nekik ajándékozom a CD-t. Mindannyiukra nagyon jó érzéssel gondoltam.

Ahogy közeledtem a házuk felé, Stefaniát láttam kinn állni. Ahogy meglátott, hangosan kiáltott felém: "Giovanni Atya! Giovanni Atya!"

"Jövök!" válaszoltam.

Lélegzetvétel nélkül folytatta: "Ahogy elmentél, a lányom, Helena felébredt és olyan boldog arccal futott felém, amilyennek még soha azelőtt nem láttam, és azt kiáltotta: 'Anya, anya, egy angyalról álmodtam, akinek nem volt haja!'"

"Azt mondtam, - Ó, és hogy nézett ki?"

"'Csodálatos volt - az arca ragyogott, nem volt haja, de volt egy hajtincs a feje hátsó részén, és volt egy jel a homlokán!'"

Ezt hallva egy kissé zavarba estem. A nagymama azt mondta: "Megmutattam a magazint, amit adtál, Helenának, hogy felismeri-e az angyalt, akit látott, és elkezdtem lapozgatni. Mikor kinyitottam az első oldalon, ahol a lelki tanítómestered látható sáfrány színű ruhában, Helena tágra nyílt szemekkel rá mutatott: 'Itt van Ő! Ez Ő! Ez Ő!'"

Ekkor már, be kell hogy valljam, a könnyeimmel küzdöttem. Sríla Prabhupáda megjelent egy kislány testben lévő különleges lélek álmában, miközben én az Ő könyveit mutattam be a kertben.

A nagymama folytatta: "Mind elámultunk, és kérdeztük Helenát, hogy mondott-e valamit neki. Azt mondta 'Igen, emlékszem hogy könyvekről beszélt, könyvekről, és a könyvek olvasásáról.'" Ekkor végigfutott a hideg a hátamon - ez tényleg Srila Prabhupáda volt!

Behívtak a házba, hogy Helenával találkozzak. Megláttam a kislányt, amint az unokatestvérével játszott, de mikor felém fordult és meglátott borotvált fejjel és a tilakkal a homlokom, hátrált és sírni kezdett: "Nem akarom látni! Nem akarom látni!" Elrejtőzött egy fal mögé, majd Stefania átvitte egy másik szobába.

Megnyugodva a házban a könyvosztás fontosságáról kezdtem beszélni, és arról hogy mennyire kedves ez a szolgálat Sríla Prabhupádának! Helena is megnyugodott, de még mindig félt tőlem, így egy kicsivel később odadtam nekik a bhajana CD-t, és elmentem. Miközben a templom felé vezettem, végig az járt a fejemben, hogy Sríla Prabhupáda végtelenül kegyes, és soha nem hagy el bennünket. Jelen van mikor a könyveit olvassuk, és méginkább, mikor a könyveit osztjuk. A templomba érve elmeséltem a bhaktáknak a történteket. Mind fellelkesültek, és hálát éreztek a szívükben. Ők is megtapasztalták Prabhupáda jelenlétét.

Támadt egy ötletem: Megkérdeztem Helena születési adatait, és odaadtam Ramanuja dasnak, aki egy perui bhakta és jelenleg Rómában él. Védikus asztrológiát tanult, és jelenleg tanítja is. Egy héttel később, a vasárnapi lakoma alatt Ramanuja magához hívott, és megmutatta Helena asztrális térképét. "Tudod, Prabhu - mondta -, már több mint húsz éve csinálom ezt a munkát, de talán ha két ilyen asztrális térképet láttam ezidő alatt! Ez egy rendkívül emelkedett lélek. Minden bolygó kedvező a lelki élethez, nagyon intelligens és jó karmája van. Kétségtelen, hogy az előző életében bhakta volt."

Ezeket a szavakat hallva nagyon szerencsésnek éreztem magam. Egész évben szankirtanozok, de soha nem találkoztam még ehhez foghatóval. Még körübelül négyszer vagy ötször meglátogattam őket, praszádamot, virágfüzéreket, odaadó képeket, zene CD-ket és pólókat vittem Helenának.

Tanúja voltam, ahogyan a csoda folytatódott: Az "angyallal való találkozás" napja óta, Helena mindenkinek elmondta a történetet, akivel találkozott, és bár nem tud még olvasni, Prabhupáda könyveit gyakran lapozgatja, mondván: "Prabhupáda azt mondta nekem, hogy olvassak." A szobájában, az ágya mellett van egy fotó Sríla Prabhupádáról és egy Gopal Krisnáról, és különösen szereti a maha-mantrát. Mikor a maha-mantrát hallgatja, ragaszkodik hozzá, hogy egy olyan pólót viseljen, amin Yasoda anya és Krisna képe látható. Táncol és eközben énekli: Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré, Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Egyszerűen csodálatos! Ez Prabhupáda kegye! Még egy három éves gyermek is tud odaadó szolgálatot végezni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future