RSS

Srí Nityánanda Prabhu
2007. január 31.


Srí Caitanya legbensőségesebb társa Srí Nityánanda Prabhu (15.-16.sz.) volt, aki a gaudíya hagyományok szerint maga Srí Balaráma (Krisna testvére).

brajendra-nandana jei saci-suta hoilo sei
balaráma hoilo nitái

(Narottama dása: Ista-deve Vijńapti)

"Az Úr Krisna, aki Varja királyának a gyermeke, Saci fia lett (Srí Caitanya), és Balaráma pedig Nitái (Nityánanda egyik gyakori neve)."

Srí Nityánanda Prabhu Ekacakrá falujában Rádhadesa tartományban (Nyugat-Bengál Birbhúm körzetében) jelent meg 1474 körül, mintegy 12 évvel az Caitanya megjelenése előtt. Édesapja, Hádái Ojha egy neves, Mithilából származó bráhmana család sarja volt, és maga is híres pandita, azaz tudós volt. Édesanyját Padmávatinak hívták. Egyedüli fiuk, Nityánanda a mágha hónap növekvő holdciklusának tizenharmadik napján született, ami asztrológiailag nagyon kedvező időnek számít.

Gyermekkorában kedvenc időtöltése az volt, hogy barátaival Krisna, Rámacandra és más avatárák kedvteléseit játszották el. E játékok során a kis Nitái olyan beleélést tanúsított és olyan sok meglepően hiteles részletet mutatott be az Krisna kedvteléseiből, hogy a falubeliek nem győztek csodálkozni a gyermek tehetségességén, de iránta érzett bensőséges szeretetük miatt haboztak, hogy Krisna inkarnációjának tekintsék-e Őt. E kedvtelések töltötték ki életének első tizenkét évét.

Mielőtt azonban betöltötte volna tizenharmadik életévét, falujukba egy vándorló sannyásí érkezett, akit Hádái Pandita a bráhmanikus szokásoknak megfelelően készségesen látott vendégül házában. Az illető egyesek szerint Mádhavendra Purí Gosvámí volt, mások szerint pedig Laksmípati Tírtha. Hádái Pandita kötelességének tartotta, hogy minden szempontból gondoskodjon az utazó szent igényeiről és amikor az továbbindulni készült, nagylelkűen felajánlotta neki, hogy bármijét odaadja, amit a sannyásí csak akar. Ő azonban azt felelte, hogy nincsen szüksége anyagi javakra, ám egy utazótársnak nagyon örülne, és a fiatal Nitáit erre éppen megfelelőnek találta. Hádái és Padmávati szívébe persze belenyilallt a szülői ragaszkodás okozta fájdalom, de ígéretüknek eleget téve végülis lemondtak egyetlen gyermekükről és elengedték a sannyásíval. Miután Nitái elment, Hádái Pandita képtelen volt elviselni a fiától való elkülönülést és hamarosan feladta a testét.

Nityánanda Prabhu azonban felettébb örült, hogy útra keltek, hiszen tudta, hogy öccse, Nimái Pandita is megjelent már és húsz év múlva találkozni fognak Navadvípában, hogy elkezdjék a sankírtana-mozgalom terjesztését. Ezalatt az idő alatt Nityánanda különböző szent zarándokhelyeket látogatott meg, köztük Vaidyanáthát, Gayát, Kásít, Prayágát, Hastinápurát, Dvárakát, Siva-kańcít, Visnu-kańcít, Kuruksetrát, Prabhását, Naimisáranyát, Ayodhyát, Haridvárát, Godávarít, Mathurát és Vrindávanát.

Srí Nityánanda utazásai során sannyásíként élt, bár soha nem fogadta el formálisan a sannyása (lemondott) rendet. Viselkedésével gyakran mindenféle társadalmi szabályt figyelmen kívül hagyott. Ez a legmagasabb lelki szinten levő személyek (paramahamsa avadhúták) egyik jellemzője. Zarándoklata közben hosszabb időt töltött Pándarpurában (Mahárástrában), ahol kiterjedése, Visvarúpa (Maháprabhu bátyja) eltávozott. Ekkor Nityánanda magába fogadta Visvarúpa saktiját. Ezt a Caitanya-bhágavata (Ádi 6. 81.) és a Gaura-ganoddesa-dípiká is megerősíti.

Ekkor fogadott el formális avatást Laksmípati Tírthától, aki a Nityánanda Svarúpa nevet adta neki és ugyanitt találkozott Laksmípati kedves tanítványával, Mádhavendra Purival, akit szintén lelki tanítómestereként tisztelt. A fentebb említett sannyásí, aki magával hozta az Úr Nityánandát Ekacakrából egyesek szerint Laksmípati volt, mások szerint Mádhavendra Purí, míg megint mások pedig azt mondják, hogy egy harmadik, ismeretlen személy volt.

Nityánanda Prabhu hamarosan megérkezett Vrindávanába, ahol az eksztatikus istenszeretet óceánjába merülve járta végig Krisna kedvteléseinek színhelyeit. Ott tartózkodása alatt a Yamuná partján álló csodálatos Sringára-vata nevű banyanfa alatt lakott, amit később Nityánanda-vatának neveztek el. A Krisnától való elkülönülés eksztázisában meditálva itt kapta meg az inspirációt, hogy induljon el Navadvípába és találkozzon Srí Caitanya Maháprabhuval, hogy együtt tudják terjeszteni a harináma-prema-sankírtanát.

1506-ban Nityánanda meg is érkezett Navadvípába és egyenesen Nandanácárya házába ment, aki Antardvípa déli oldalán lakott a Gangesz és a Jalangí találkozásánál. A ház mellett egy szép kert is volt, amelyet Srí Ísodhyánának neveztek és Vrajára emlékeztetett. Maháprabhu érezte, hogy az Úr Nityánanda megérkezett, ezért elküldte Haridása Thákurát és Srívása Panditát, hogy keressék meg. Amikor azonban három óra múlva dolgukvégezetlenül tértek vissza, Srí Caitanya Maga ment Nandanácárya házába az összes bhaktával.

A két testvér találkozása eksztatikus volt. Nitái körülbelül harminckét éves volt, Maháprabhu pedig húsz. Mindketten úgy érezték, hogy találkozásukkal életük teljessé vált. Röviddel ezután Maháprabhu elvitte Nityánanda Prabhut Srívása Thákura házába, hogy a Vyása-pújá ceremóniát ajánlja fel Neki, mint a guru-tattva megtestesülésének. Nityánanda azonban elvette az imádatszereket Caitanya Maháprabhutól és Őt imádta velük. Igy versenyeztek állandóan egymással, hogy ki szolgálja a másikat. Ettől a pillanattól fogva Nitái és Gaura elválaszthatatlan társak lettek egészen addig, míg később Caitanya el nem indult Jagannátha Puríba. Maháprabhu arra kérte meg Nityánanda Prabhut és Haridása Thákurát, hogy menjenek ajtóról ajtóra Navadvípa falujában és terjesszék Krisna szent nevének éneklését. Egyik nap a két lelkes prédikátor két testvérrel futott össze Jagánanda és Mádhavánanda Bandopadiyával, azaz Jagái-jal és Madhái-jal, akik egy hírneves bráhmana család lezüllött sarjadékai voltak. Elesettségüket látva Nityánandában részvét ébredt irántuk és arra kérte őket, hogy adják fel bűnös szokásaikat és énekeljék a Hare Krisna mahá-mantrát. A két részeg gazember azonban szidalmazni kezdte és üldözőbe vette Nityánandát és társát.

Másnap Srí Caitanya Maháprabhu kérésére újra megközelítették őket, ám Jagái és Madhái ekkor nem csak szidalmakat vágott Nityánanda fejéhez, hanem egy jókora boroskorsót is, amely vérző sebet ejtett rajta. Madhái elvetemült tettét még öccse, Jagái sem helyeselte és visszatartotta, amikor az újabb támadást akart indítani. Amikor Caitanya értesült a történtekről, azonnal a helyszínen termett és fegyverét, a Sudarsana-cakrát is hívta, hogy megölje a két agresszort. Nityánanda Prabhu azonban arra kérte, ne így szabadítsa fel a két elesett lelket, hanem adja oda nekik a tiszta istenszeretetet, hiszen ebben a korban majdnem mindenki olyan elesett, mint ők. Srí Caitanya hajlott is arra, hogy megbocsásson Jagáinak, aki meg akarta védeni Nitáit, de Madháinak csak Maga Nityánanda bocsájthatott meg. Caitanya Maháprabhu végül beleegyezett, hogy feloldozza őket bűneik alól és indokolatlan kegyéből tiszta bhaktákká tegye őket és elfogadta az összes bűnüket a Saját fejére. Ekkor transzcendentális teste néhány percre teljesen fekete lett. A két megtért testvér az Caitanya sankírtana-missziójának alázatos szolgájává vált.

1510-ben az Srí Nityánanda elkísérte Maháprabhut és jelen volt sannyása-avatásakor, mely után Caitanya azonnal Vrindávanába akart menni, de Nityánanda Prabhu elrendezése folytán Sántipurában kötött ki, ahol egy hétig együtt élvezték Advaita Ácárya és a többi Navadvípai bhakta társaságát, mielőtt ténylegesen elindultak volna Puríba, ahova Maháprabhu főhadiszállását helyezte édesanyja, Sací-deví kérésére.

Úton Puríba, Caitanya Maháprabhu megállt a Purítól hat mérföldre északra fekvő Kámalapura falujában, és fürdőt vett a Bhárgí folyóban. Erre az időre újonnan kapott sannyása-botját Nityánanda Prabhura bízta, fürdés után pedig a közeli Kapotesvara templomba ment. Ezalatt Nityánanda három darabra törte a szent botot és a folyóba dobta. E szokatlan, "avadhúta" viselkedésre három indokot sorolnak fel a magyarázók:

Maháprabhu újonnan avatott sannyásí volt, ezért a dandát mindenhova Magával kellett volna vinnie és nem másokra bíznia. Nityánanda Prabhu azonban arra gondolt, hogy Srí Caitanya Maháprabhu az Istenség Legfelsőbb Személyisége és messze fölötte áll a sannyása minden szintjének, ezért nincs szüksége dandára.

Srí Caitanya a Bháratí (Sankara)-sampradáyában fogadta el a sannyását, akik máyávádík és ekadandát (egyetlen rúdból álló botot) hordanak, hogy ezzel is hangsúlyozzák Istennel való azonosságukat. Valójában viszont Caitanya vaisnava sannyásí volt, akik tridandát (három rúdból álló botot) hordanak. Ez okból Nityánanda Prabhu három darabra törte Caitanya dandáját.

Végül pedig Srí Caitanya egyedül akart megérkezni Puríba, hogy az első találkozását az Úr Jagannáthával ne zavarja meg semmi. Ez az eset okot adott Neki a haragra, és így társait hátrahagyva, egyedül előrefuthatott, hogy elsőnek érkezzen Puríba.

A folyót, ahová Nityánanda bedobta Maháprabhu sannyása-botjának darabjait, Danda-bhángá-nadínak nevezték el.

Srí Caitanya nem sokáig időzött Puríban, hanem hamarosan útnak indult dél-indiai zarándoklatára. Ez volt az első alkalom, hogy a két transzcendentális testvér hosszabb időre különvált. Maháprabhu távollétének hét éve alatt Srí Nityánanda sikeresen elterjesztette a sankírtana-mozgalmat Puríban és Orisszában. Visszatértekor azonban Maháprabhu azt az utasítást adta Neki, hogy térjen vissza Bengálba, ahol a prédikálás el volt hanyagolva, és tegye vaisnavává az egész országot. Így 1512-ben Srí Nityánanda visszatért Navadvípába és megkezdte prédikáló körútjait. Ő alapította meg az első Navadvípa-mandala-parikramát amelyen később Jiva Gosvami is részt vett Vele együtt. Bengálba visszatérve elsőnek Pánihátiban kezdett el prédikálni. Majdnem öt hónapot töltött a Kalkuttától négy mérföldre északra, a Bhágírathí folyó partján fekvő falucskában, sok ezer hívőt toborozva Caitanya Maháprabhu kultuszának. A siker koronáját a Chidá-dahí (rizs és joghurt) fesztivál jelentette, amelyet Raghunátha Dásza Goszvámi rendezett Nityánanda kérésére, és amelyre sok ezer zarándok érkezett a környékről. Nityánanda főhadiszállása Pánihátiban Rághava Pandita házában volt.

Ezek után Srí Nityánanda Ráma továbbindult Varáhanágarába, ahol Gadádhara dásánál vendégeskedett, majd Khadadahába, ahol Purandara Pandita házában szállt meg. Prédikálókörútjának további állomásai Saptagráma , Sántipur, Navadvípa, Thánájorá, Baragáchi, Dogáchiyá, Fuliá és más bengáli falvak voltak. E helyeken önfenntartó prédikálóközpontokat alapított, amelyek közül sok még ma is funkcionál. Nityánanda több tízezer követőt gyűjtött össze utazásai során.

Nityánanda Prabhu életének erre a szakaszára esett házassága, amelyet Jáhnavával és Vasudhával kötött. A két lány a Navadvípától néhány mérföldre fekvő Sáligráma falujában született. Apjuk Nityánanda követője és Gauridasa Pandita bátyja, Súryadása Sarakhela volt. Kavi Karnapúra szerint Revatí deví és Váruní deví (vagyis az Úr Balaráma két fő társnője) inkarnációi voltak, bár ugyanakkor Ananga Mańjarí, Rádhárání húga inkarnációjának is tartották őket. Vasudhának két gyermeke született: Vírabhadra vagy Víracandra (Ksirodakasáyí Visnu inkarnációja) és Gangádeví (a Gangesz folyó megtestesülése). Vírabhandra később nagy vaisnava ácárya lett.

A gyermekek születése után nemsokkal Vasudhá eltávozott, és Jáhnavá nevelte fel a két gyermeket, akik mellé örökbefogadott egy harmadikat, Rámacandrát (Rámáit). Rámacandra vér szerinti apja Caitanya dása volt, akinek Jáhnavá Thákurání kegyéből sikerült gyermekáldáshoz jutnia. Hálából elsőszülött fiát rábízta Jáhnavá mátára. Nityánanda és Jáhnavá Khadadahában éltek. Nityánanda Prabhu eltávozása után Jáhnavá fontos szerepet vállalt a gaudíya vaisnava mozgalom bengáli és Vrindávanai ágainak egyesítésében és a prédikálásban. Fia, Vírabhadra Gosvámí, akit később ő maga avatott fel, szintén híres prédikátorrá vált.

Ekacakrá-grámában, nem messze Nityánanda prabhu megjelenési helyétől áll Bankíma Ráya, Krisna múrtija, amelyet Maga Nityánanda avatott be. A múrti jobb oldalán Jáhnavá Má, bal oldalán pedig Srí Rádhá múrtija áll. A templom papjainak állítása szerint Nityánanda ebbe a múrtiba merült, amikor elhagyta ezt a világot. Eltávozásának időpontja nem ismert. Nityánanda azonban mindig jelen van a lelki tanítómester formájában, hiszen a guru Nityánanda Prabhu szeretetének élő megnyilvánulása.





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future