RSS

A hang hatalma
2007. január 13.


Egy Duna-parti játszótér homokozója közelében üldögélek, élvezem a szeptemberi napsütést. A homokozóban egy négyéves forma kislány sütögeti szorgosan a pogácsát, már majd egy tucat sorakozik a homokozó betonszegélyén. Önfeledten dúdolgat, s elégedett biccentéssel nyugtázza, amikor egy-egy különösen jól sikerült, hibátlan és sima pogácsa kerül ki a műanyag forma alól. Dúdolgatása és a homokforma koppanása a betonon egyre inkább tudatom hátterébe kerül, hogy a kezemben lévő könyv vehesse át a hatalmat, amikor hirtelen csönd lesz. Felnézek. A kislány ott kuporog a pogácsái mellett, de figyelmét most már valami egészen más köti le. Egy béka. Zöld műanyag békát húz ki a homokból és ültet a tenyerére. Félrehajtott fejjel, megbűvölten nézi, ajka hangtalanul jár. Sokért nem adnám, ha hallhatnám, mit mond neki... Hegyezem a fülem, hátha elcsípek valamit a költeményből, s íme, már hallom is: "Változzál királyfivá! Változzál királyfivá!"

Miből gondolja ez a kislány, hogy puszta szavaival királyfivá változtathat egy műanyag békát? Honnan a hit, hogy a mesebeli varázsigék igenis működnek? Milyen hatalma lehet a hangnak, a kimondott szónak? Miért okoz szinte fizikai fájdalmat, amikor szitkozódást, durva szóváltást, káromkodást hallunk? És miért okoz gyönyörűséget egy szép költemény vagy dal, hangozzék el akár általunk ismeretlen nyelven is?

A hang hatással van a világra. A Védák szerint a hang az éter finomabb formája. Az anyagi elemek teremtése során a hangból keletkezik az éter, ami az anyagi világot alkotó nyolc elem közül finomságát tekintve az ötödik, a levegő után következő elem. Bármit mondunk tehát, hatással van az éterre, az éter pedig hatással van ránk.

Ki ne emlékezne Arwenre, a szépséges tünde leányra Tolkien regényéből? Muzsikaként zengő szavaival felkorbácsolta, hömpölygő áradattá duzzasztotta a folyó vizét. S kit ne töltene el félelem és utálat az orkok fröcsögő, állatias hangja hallatán? A hangnak hatalma van, s nem is akármilyen.

Az egész anyagi teremtés a hangból indult ki, tudhatjuk meg a Srimad Bhágavatamból, s egész létünket a hang irányítja. Hallás útján jutunk információhoz, hang segítségével kommunikálunk másokkal, beszéddel, zenével fejezzük ki érzelmeinket, és még sorolhatnánk. Világunk a hang hatalmára épül, s ez az a hang, aminek a hatására az anyagi létezés kötelékébe bonyolódunk.

Ettől a köteléktől azonban meg lehet szabadulni, mégpedig szintén a hang segítségével. Ez a hang ellenben korántsem evilági hang. Létezik ugyanis egy transzcendens világ, Isten, Krisna birodalma, ahol szintén van hang, ám merőben más tulajdonságokkal bír, mint az ebben a világban hallott hangok.

Hogyan jut el a hang a transzcendens világából hozzánk, megtestesült, anyagi testet öltött lelkekhez? A szentírásokon keresztül. Isten, Krisna, számtalan formában alászállhat az anyagi világba. A szentírásokat Isten hang-inkarnációjának is nevezik, mert az Ő szavait, az Ő hangját, az Ő üzenetét tartalmazzák. Az ilyen írásokat sohasem szabad evilági irodalomnak, evilági hangvibrációnak tekinteni. Krisna transzcendens, ezért szavai szintén azok, s nem szabad eviláginak vélnünk őket még akkor sem, ha egy közönséges, általunk beszélt nyelv hangjainak alakjában jelennek meg előttünk.

Hogyan különböztethetjük meg az evilági hangot a transzcendenstől? A hatásukat kell csupán szemügyre vennünk, s máris láthatjuk a különbséget. Az evilági hang továbbra is az anyagi világhoz láncol bennünket, azaz hatására ragaszkodásunk az átmeneti, anyagi testhez és az érzékeink múló örömeihez egyre erősödik, s egyre kilátástalanabbul hajszoljuk az elérhetetlen délibábot, a boldogságot. A transzcendens világból érkező hang ennek épp az ellenkezőjét eredményezi: hatására megtisztul a szívünk, rádöbbenünk, hogy nem vagyunk azonosak az anyagi testünkkel, lelki mivoltunk felismerése addig sohasem tapasztalt boldogsággal tölt el bennünket, s egyre kevésbé kötődünk az anyagi világhoz.

Ha az olvasó mostanra elhatározta volna, hogy ezentúl csak transzcendens hangokkal foglalkozik, feledve minden anyagi hangvibrációt, joggal kérdezheti, hogy "Na már most, hogyan kell transzcendensül beszélni?

Ahogy említettük, minden, ami kapcsolatban áll Krisnával, ugyanolyan transzcendens természettel bír, mint Ő maga. Ha tehát Róla beszélünk, kimondjuk a nevét, a szavait olvassuk vagy üzenetét próbáljuk átadni másoknak, a hang, aminek a segítségével ez lehetővé válik, szintén transzcendens.

Ha e lelki hang felé fordulunk, lelki életünk elkezdődik, s ahogy az evilági hang ennek az átmeneti világnak az összes "áldásával" képes megáldani minket, úgy a transzcendens hangvibráció a lelki világhoz visz egyre közelebb bennünket, miközben szívünk és látásmódunk egyre tisztább lesz. Az az elszakíthatatlannak tűnő kötél, ami az evilági hang hatására az anyagi világhoz láncol bennünket, egyre enged, míg végül tisztán, a maga valójában láthatunk mindent, ami körülvesz bennünket.

A mantra-meditációnak (bizonyára találkoztak már a szóval) ez tehát a lényege: a transzcendentális hang segítségével meg kell tisztítanunk az elménket, a szívünket, hogy felismerhessük igazi önmagunkat, a testen belül lakozó lelket, s visszajuthassunk eredeti otthonunkba, a lelki világba. A szentírások kijelentik, hogy a Hare Krisna mantra éneklése a leginkább célravezető módszer, ha valaki valóban kapcsolatba akar kerülni a transzcendens világgal: Hare Krisna Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare. Isten neveit tartalmazza ez a mantra, s minden mantra közül a legalkalmasabb arra, hogy az anyagi világból a lelki világba vigyen bennünket, úgy, hogy fizikai értelemben el sem kell hagynunk ezt a világot.

Nalini-kánta déví dászí





 
 
 
 
 
  © Magyarorszagi Krisna-tudatu Hivok Kozossege
Web design by Web4Future